3. fejezet - Elkötelezve

Hola! Eljött az ideje a következő fejezetnek. Fogalmam sincs, mennyien olvassátok, de őszintén örülnék néhány véleménynek. Kellemes olvasást kívánok!

Besos, Elizabeth Angel

3. fejezet - Elkötelezve

Hellobello fiúk, lányok! Ismét itt vagyok! Ugye örültök nekem? Naná, ki ne örülne nekem, igaz? Na jó, hagyjuk az idétlen dumát. Ideje megkomolyodnom. Jó vicc, nemde? Én, aki minden héten - "jobb esetben" csak heti egyszer - váltogatta a partnerét, ezentúl párkapcsolatban élek. Ne nézzetek ennyire rémülten! Nem viccelek, tényleg nem. De amint azt ti is tudhatjátok már, mindig megtalálom a kiskapukat. Hát nem fura, hogy máris ezen agyalok? Szerintem is az. Na mindegy. Azért nehogy azt higgyétek, hogy csak úgy, egyik napról a másikra megváltozik minden. Ennyire nem őrültem meg! Egyenlőre viszont jobb elkerülni a balhékat. Egyébként is gyanakvás nélkül folytathatom a kutatást. Úgy is mindenki azt hiszi, hogy feladtam. Látszik, mennyire nem ismernek. Na jó, srácok, nem járatom tovább a számat, jobban mondva a billentyűzetet. Semmi jót ne halljak felőletek!  

xoxo A Győztes

Alina szemszög:

- Ugye tisztában vagy azzal, ha igent mondok neked, attól még nem változok meg egyik napról a másikra? - Bólintott. - És abba sem szólhatsz bele, hogy mikor megyek el buliba. Vagy velem jössz, vagy otthon maradsz, de nem kellenek a féltékenykedési jelenetek. Értve vagyok?

- Ez azt jelenti, hogy...? - Adam döbbentem meredt rám. Szegény még pislogni is elfelejtett, amikor végre leesett neki, hogy ezzel mit akarok mondani.

- Igen, a barátnőd leszek. De semmi gyertyafényes vacsora és hasonlók! Tudod, hogy az ilyenektől felfordul a gyomrom!

- Boldogok leszünk, majd meglátod! - A mosolya a füléig ért. Úgy nézett ki, mint egy ötéves kisfiú, aki megkapta karácsonyra ajándékként azt a játékot, amit szeretett volna. Már azt hittem, hogy örömében elkezdj ujjongani vagy ugrálni, de ehelyett megfogta a derekamat és elkezdett a levegőben pörgetni. 

- Hé, elég legyen már! 

- Sajnálom, de annyira hihetetlen ez az egész...

- Figyelj, csak legyen minden úgy, mint régen. Legyünk ugyanolyan természetesek, mint eddig. Így is szinte mindenki sejti vagy legalábbis megfordult már mindenki fejében legalább egyszer, hogy együtt vagyunk. Senki sem csinál ebből címlapsztorit, úgyhogy te se tedd, kérlek.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy tartsuk titokban a kapcsolatunkat?

- Nem, én csak azt mondom, hogy attól, hogy együtt vagyunk, nem kell sülve-főve együtt legyünk. Elég annyi idő, amennyit eddig együtt töltöttünk. 

- Rendben, felfogtam.

Miután sikerült mindent letisztáznunk, elindultunk a házunk felé kézen fogva, ahogy mindig is. Ahogy jobban belegondolok, sohasem voltunk csak barátok. Ez a kapcsolat mindig egy kicsivel több volt, de részemről szerelemről szó sincs. Soha életemben nem éreztem még szerelmet senki iránt és nem is fogok. Ez nem az én műfajom. Nem értem, hogy minek az embereknek az a sok hűhó a semmiért. Képtelen vagyok hosszú ideig megmaradni egy pasinál. Az egy hét nálam már hosszú, sőt, az már egyenesen csoda. Nem tehetek róla, hajt a vérem. Fiatal vagyok és élvezni akarom az életem, amíg lehet. Egy kapcsolat csak elront mindent. De most már késő. Igent mondtam Adam-nek, úgyhogy meg kell próbálnom megváltozni. Kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből az egészből...

Matthew szemszög:

Éjjel nagyjából éjfélre járhatott már az idő, amikor valaki elkezdett dörömbölni a bejárati ajtón. Sok fantázia nem kellett ahhoz, hogy kitaláljam, ki az. Kate biztosan elújságolta az apjának, hogy mit üzentem neki. Ő pedig nem szokott szórakozni. Így vagy úgy, de megszerzi amit akar, de nem ebben az esetben. 

Gyorsan odasiettem a bejárathoz, mielőtt még a szüleimet is felkelti, mert akkor még nagyobb balhé lesz. Természetesen ők semmit sem tudnak arról, hogy Kate terhes. Sőt, igazából azt sem tudták, hogy együtt vagyunk. Nem éreztem fontosnak elmondani nekik. Egyébként sem volt nekik szimpatikus a csaj. Utólag visszagondolva hallgatnom kellett volna rájuk. De most már késő bánat. 

- Csak hogy itt vagy, te kis féreg! - Amint kinyitottam az ajtót, Kate apja azonnal kedvesen üdvözölt. Amikor egy lépéssel közelebb jött, megéreztem a belőle áradó alkoholszagot. Fogalmam sincs mennyit ihatott, de már a szagától én is majdnem berúgtam. Ráadásul a kezén lehetett látni a tű nyomát, amivel bedrogozta magát. Ez náluk már amolyan családi hagyomány. 

- Én is örülök az újabb találkozásunknak, uram. Miben segíthetek? - Próbáltam felvenni az udvarias modoromat, de csak úgy áradt belőle az irónia. Az udvariasság nem az én műfajom. Pláne ilyenekkel szemben nem, mint Kate apja. 

- Te csak ne akarj itt jópofáskodni, édes fiam, mert nagyon megbánod! Hogy merészelted teherbe ejteni a lányomat? Ráadásul még el is hagyod utána! Mit képzelsz magadról, te kis...

- Uram, nem bántásból mondom, de a maga lánya minden második szembe jövő pasinak szét teszi a lábát. Bárkitől lehet az a gyerek, úgyhogy ne akarják rám kenni! Különben pedig az is puszta véletlen, hogy Kate akkor tudta meg a dolgot, amikor szakítottunk! 

- Ne próbáld meg egy lotyóként beállítani a lányomat! Tisztességes életet él, nem úgy, mint te. Elmesélte ám, hányszor csaltad meg mindenféle kis libával. 

Azt tudtam, hogy Kate képes manipulálni az embereket, de hogy ennyire... El sem hiszem, hogy a szülei azt hiszik róla, hogy egy ma született bárány. Ezek szerint fel sem tűnik nekik, hogy részegen vagy bedrogozva megy haza. Vagy lehet, hogy nem is megy haza, amíg ki nem józanodik? Ez elég valószínű ezek után. Komolyan engem állított be gonoszként? Az eszem megáll! Persze, ezek után tényleg elhiszem neki, hogy halálosan szerelmes belém. Ha még egyszer a szemem elé kerül, fogalmam sincs, mit csinálok vele.

- Mondja már el, mit akar, mert aludni szeretnék! - Meguntam, hogy játsszam a jól nevelt kisfiút. Minél hamarabb távozik, annál jobb lesz.

- Ha nem akarod vállalni a tetteid következményeit, rendben, viszont a drága szüleid nagyon meg fogják bánni, hogy te vagy a fiúk, ezt megígérhetem! Szóval, mit szeretnél? Dönts!

Alina szemszög:

Már két napja, hogy igent mondtam Adam ajánlatára. Tudom, ez még nem olyan nagy időtartam, de egyre inkább kezdem feszélyezve érezni magam. Nekem nem megy a színlelés. Sokkal jobban éreztem magam akkor, amikor nem tudtam Adam érzéseiről. Egyáltalán hogy a fenébe szerethetett éppen belém? Teljesen más típusú lányok illenének hozzá. Ráadásul nekem van egy befejezetlen ügyem is: Matthew. Mi lesz akkor, ha valamelyikünknek sikerül a másikra rábukkannia? Nem nehéz kitalálni, hogy ő mit szeretne tőlem. A legrosszabb, hogy én is ugyanazt akarom. De akkor nem dobhatnám félre csak úgy Adam-et egy egy éjszakás kalandért. Mindegy, korai még ezen rágódnom. Először is nem ártana komolyan elkezdeni a keresést. Egyedül viszont nem megy. Ehhez mindenképpen szükségem volt még egy emberre. Tekintve, hogy Adam-nek jobb, ha erről semmit sem tud, muszáj volt Britney-vel beszélnem. Noha nem mondhatnám, hogy ennek annyira örülök. De jobban végiggondolva jobb a barátjának lenni, mint az ellenségének. Ezért miután megtaláltam a telefonomat, fel is hívtam.

- Mit akarsz? - Sürgető hanglejtése egyáltalán nem érdekelt. Valahogyan muszáj volt egy segítőtársat találnom, még ha olyanokat is meg kell tennem emiatt, amit magamtól nem tennék. 

- Beszélnünk kell. 

- Nocsak, szeretnél még valamit mondani vagy esetleg elnézést akarsz kérni? Mert akkor ne fáradj, drágám. Nincs szükségem a drámádra. 

- Tudom, hogy hülye voltam, de szükségem van a segítségedre. 

- Szóval innen fúj a szél. Gondolhattam volna, hogy másért úgy sem keresel fel. Gyorsan mondd, mit akarsz, mert nem érek rá!

- Köszönöm. De nem beszélhetnénk meg esetleg személyesen? 

- 10 perc múlva találkozunk nálam. - Ezzel le is tette a telefont. 

Gondolkozás nélkül felvettem a cipőmet, megkerestem a kulcsomat és már rohantam is. Ha már hajlandó meghallgatni, akkor legalább érkezzek időben, nehogy meggondolja magát. 

9 és fél perc múlva a futástól kipirulva és lihegve, de megérkeztem hozzá. Mielőtt hozzányúlhattam volna a csengőhöz, már ki is nyitotta az ajtót. 

- Rendben, most már mondhatod. 

- Először is szeretnék bocsánatot kérni. Jobban átgondolva én is ugyanígy éreznék valószínűleg a helyzetedben.

- Térj a lényegre.

- Oké. Szóval van egy srác...

- Mondd, hogy nem ejtett teherbe! Vagy nem szerettél bele? Ugye nem?

- Nem, dehogy is! Én és a szerelem? Hiszen ismersz, nem az én műfajom. De őt mindenképpen meg kell találnom. 

- Megtalálni?

- Igen, tudod fogadtunk... - Ezután amennyire csak tudtam, részletesen elmeséltem neki mindent. Onnantól kezdve, hogy elkezdtünk táncolni Matthew-val odáig, hogy faképnél hagytam. Britney totál idiótának nézett. Mondjuk tényleg elég bénán hangzott a történet, de nem tehetek róla, ha egyszer úgy történt. Aztán kis gondolkozás után megszólalt.

- Segítek neked.

- Nagyon köszönöm. De lenne még valami.

- Igen?

- Adam-nek ne szólj egy szót sem, még csak véletlenül se kotyogd el neki, mert... együtt vagyunk.

- Hogy mi?

Matthew szemszög:

- Mégis mit képzel magáról, hogy ebbe bele akarja rángatni a szüleimet? Nekik semmi közük ahhoz, hogy a maguk pici lánya egy felelőtlen... Á, szavakat sem találok rá! Először vigyék el egy nőgyógyászhoz, hogy egyáltalán igaz-e, amit mondd, addig ne csinálja itt a fesztivált feleslegesen! Egyébként pedig ha elfogad egy tanácsot, keresse fel a város férfilakosságának a felét, mert bárki lehet annak a fattyúnak az apja! 

- Na ide figyelj te kis taknyos! Nem hagyom, hogy így beszélj a lányomról! Holnap felkeresünk egy orvost, ahogy mondtad és ha bebizonyosodik, hogy terhes a lányom, már pedig ő ilyenekben sohasem hazudna, akkor igen is vállalni fogod a következményeket, ha tetszik, ha nem!

- Ha utána békén hagy, legyen. De most már takarodjon innen! - Meg sem várva a válaszát becsuktam az ajtót, majd visszamentem a szobámba. 

Abban a pillanatban a földhöz tudtam volna vágni valamit. Valami azt súgta, hogy ez az egész csak átverés, de ha Kate-n múlik, erre senki sem fog rájönni. Ahogyan ismerem, egészen addig erőlteti a hazugságát, amíg neki ez jó. Úgyhogy szinte biztos voltam abban, hogy holnap ismét látom őt a drága apjával együtt és eljátszhatom, hogy mennyire szeretem és vigyázni fogok rá és a nem létező vagy más apától származó gyerekére. Egyszerűen csodálatos! 

Már a gondolattól rosszul vagyok, hogy ez a lotyó minden áron eléri, amit akar. Akkora idióta voltam, hogy hittem neki az elején! Már akkor ki kellett volna dobnom, amikor először akart rászedni a drogozásra. A pia még rendben van nálam és a cigi is, de a drogoktól távol tartom magam. Ez már túl megy azon a határon, amit megengedek magamnak. Lehet, hogy nem vagyok jófiú, de hülye sem. Ha egyszer elkezdeném, mindenem rámenne és csak tönkretenném az életem. Bármennyire is hihetetlen, én nem ezt akarom. Az más kérdés, hogy ennek ellenére remek úton haladok afelé, hogy teljesen tönkretegyek mindent. 

Miért nem egy Alina féle lánnyal találkoztam? Sokkal egyszerűbb lenne az életem. Látszólag ő sem szereti a kötöttségeket, ahogyan én sem. Nem lenne abból probléma, ha csak úgy ott hagynám, mert meggondoltam magam. Ugyanúgy, ahogy én sem lennék egy ilyenért felháborodva. De mégis mi a fenéért gondolok folyamatosan Alina-ra? Azt hiszem, kezdek teljesen megőrülni! Vagy meg kell találnom minél előbb, vagy el kell felejtenem! Vajon merre járhatsz most?

Alina szemszög: 

- Igen, jól hallottad, járunk.

- Ezt... ezt nem hiszem el! Te teljesen megőrültél? Miért éppen azzal a lúzerrel jöttél össze? Nem hiszem el, hogy nem találtál valaki értelmesebbet!

- Nyugi, nekem ez az egész semmit sem jelent, csak nem akarom elveszíteni a barátságát. Már pedig ha nem mentem volna bele az ajánlatába, akkor valószínűleg soha többé nem állt volna szóba velem. 

- Ez határozottan jobb lenne! Rossz hatással van rád, hát nem veszed észre? Addig fűz a hülyeségeivel, amíg el nem éri, hogy az övé legyél, hogy beleszeress!

- Ez sohasem fog megtörténni! Tudod, hogy eddig egy embert szerettem, de ő már nincs, úgyhogy hallani sem akarok erről az egészről!

- Jól van, nyugodj meg! Nem akartam, hogy rosszul érezd magad emiatt és hogy eszedbe jusson Gabe. 

Gabe egy 25 éves srác volt. Egy bulin találkoztunk, ahová Britney rángatott el. Fogalmam sincs, hogyan, de egymásra akadtunk és jól elvoltunk együtt. Akkor azonban semmi sem történt néhány csókon kívül. Nem is foglalkoztam utána vele addig, amíg újra nem találkoztunk egy bulin. Akkor elhívott randira. Iszonyatosan tetszett a kisugárzása, a személyisége, ráadásul külsőre sem volt semmi. Sikerült elérnie, hogy teljesen belehabarodjak. Szinte egy perc sem telt el úgy, hogy ne gondoltam volna rá. 

Aztán nem jött el az egyik megbeszélt találkozónkra. Felhívtam telefonon, de nem vette fel. Sőt, napokig vártam a hívását, de semmi. Úgy gondoltam, hogy részéről ennyi volt és dobott, csak elfelejtette közölni velem. Azonban nem ez történt. Az egyik nap Britney jött át, hogy megvigasztaljon és akkor közölte velem, hogy Gabe halott. Túladagolta magát és későn találtak rá. Fogalmam sem volt arról, hogy drogozik. Persze, nem hittem, hogy egy ártatlan bárány, de egyáltalán nem tűnt olyannak, mint aki rendszeresen drogozik. Mondjuk ki tudná ezt megmondani? Mint kiderült, nem rég kezdte a drogozást. Az volt neki talán a 3. alkalom, ami egyben az utolsó is volt. 

Elhatároztam, hogy soha többé nem hagyom senkinek, hogy magába bolondítson, inkább játszom az elérhetetlen lányt. Ami valljuk be, elég jól megy. Senkitől sem akarok semmilyen komoly kapcsolatot, vagy egyáltalán kapcsolatot, csak felejteni szeretnék. Nem élhetek úgy örökké, hogy Gabe-re várok és őt gyászolom. Fiatal vagyok, előttem az élet. Ő a múlt és ez a jelen. Bízom benne, hogy Adam tudja, mit csinál. Nem tudnám elviselni, ha az én hibámból történne valami vele. Mert lehet, hogy nem mutatom, de fontos nekem. Barátilag. Olyan, mintha a testvérem lenne. 

- Alina, minden rendben? Hé, kislány ébresztő! - Britney a szemem előtt lengette a kezeit, amit egészen eddig nem sikerült észrevennem, annyira elmerültem a gondolataimban. 

- Sajnálom, csak magukkal ragadtak az emlékek. 

- Tudom, hogy hiányzik. Nem állt szándékomban előhozni. Viszont fel a fejjel, csajszi. Inkább foglalkozzunk azzal a titokzatos játszótársaddal. Van valami ötleted, hol kezdjük a keresést?

- Mondjuk pénteken a diszkóban?

Matthew szemszög:

Ahogyan azt vártam, másnap reggel Kate egy hatalmas vigyorral az arcán jelent meg az apjával nálam. Komolyan, azon sem csodálkoztam, hogy terhes és állítólag én vagyok az apja. Jól van, ha ezt akarja, legyen. A végén úgy is ő fog magától eltakarodni. Nem fogok semmin sem változtatni. Ugyanúgy eljárok bulizni nélküle. Ugyanúgy felszedek üres fejű libákat, mint eddig. Sőt, talán még többet, hátha észhez tér. Kezdetnek mondjuk holnap után elmegyek David-del valahová. Lehetséges, hogy visszalátogatunk oda, ahol Alina-ra találtam, hátha akad még ott néhány ilyen temperamentumú lány. Na jó, igazából abban reménykedem, hogy ő is ott lesz. De valljuk be őszintén, hogy ennek az esélye szinte nulla. Kate-t viszont az őrületbe kergethetem. Ezért már megéri.

Délután átmentem David-hez, hogy vele is megbeszéljem a tervemet.

- Te teljesen hibbant vagy? Minél jobban provokálod, annál inkább tönkre fog tenni! Miért nem törődsz egyszerűen bele? Előbb-utóbb úgy is megunja a hazudozást, már ha tényleg igazad van.

- Nem érdekel, ha bele is döglök, akkor sem hagyom, hogy egy olyan lotyó, mint ő irányítson! Nem fogja nekem senki sem megszabni, mit tehetek és mit nem! Talán hagyjam, hogy olyan drogost csináljon belőlem, mint amilyen ő? Tényleg ezt szeretnéd? Most komolyan azt hiszed, hogy terhes? Egyébként pedig, ha igaz is ez a teljesen abszurd ötlet, akkor sem fog a gyerek megszületni, erre fogadni mernék. A drogok, a pia és a cigi úgy is ellehetetlenítik a fejlődését. Már pedig Kate ezekkel nem fog leállni semmi pénzért sem.

- Eszedbe se jusson, hogy a drogokhoz nyúlsz! Inkább nem is mondok semmit! Ez az egész egyszerűen egy vicc! Azért kíváncsi lennék, hogy egy felelőtlen idióta és egy drogos tyúk gyereke milyen lehet. Azért szép példák lennének előtte.

- Hát köszönöm szépen! Rohadtul kedves vagy! Nem azért jöttem, hogy sértegess! Akkor jössz vagy menjek egyedül?

- Szerinted hagyom, hogy egyedül menj és hülyeséget csinálj? Na arról szó sem lehet! Lehet, hogy egy önző barom vagy, de attól még a barátom.

- Kössz! A részleteket majd még megbeszéljük. Csak Kate ne tudja meg hova megyünk. Abból aztán balhé lenne... Nem is kicsi.

- Nem azt mondtad, hogy ő a durva bulikat szereti? Emlékezz, hogy te sem akartál oda menni először. Ha neked nem tetszett, neki még annyira sem jönne be a hely. Tudod, ott nem árulnak drogot. Ezt az egyet szigorúan veszik. Bármit fogyaszthatsz ott azokon kívül. 

- És ez miért van? Mármint ha mindent engednek, akkor a drogokat miért nem?

- Azt hiszem, hogy egy srác, akinek az egyik törzshelye volt, az egyik bulin túladagolta magát. Pedig állítólag nem volt függő. De mindegy is. Azóta tilos ott az árusítás és a fogyasztás is. 

- Ez érdekes. Akkor még jó, hogy nem is próbáltuk ki soha. Azért kíváncsi lennék, hogy miért lőtte túl magát az illető. 

- Erről fogalmam sincs, de nem hiszem, hogy szívesen beszélne róla bárki is. 

- Igaz. De most megyek. Még holnap átjövök és megbeszéljük a részleteket. Ugyanis nagyon részletes terv kell.

Alina szemszög:

- Szerinted mennyi az esélye annak, hogy valaki meg tudja mondani, ki ő? Minden héten más és más emberek fordulnak meg ott és nem kevesen. Nem hiszem, hogy bárki is emlékezne rá. - Magyarázta Britney. Kicsit lehervasztotta a lelkesedésemet, de ettől még mindig nem gondoltam meg magam.

- Ha nem akarsz, nem jössz, de én megpróbálom megtalálni. Valahol el kell kezdeni, nem?

- Ebben igazad van, de tudod, gondolkoztam...

- Te olyat is tudsz? - Kérdeztem tettetett csodálkozással. Erre csak egy szemforgatással reagált. - Mire jutottál?

- Mi van akkor, ha valamelyikőtök feladja ezt az egészet, de a másik mégis rátalál? Ha mondjuk te megtalálod őt, de őt egyáltalán nem érdekli, miben fogadtatok?

- Akkor így jártam. Fogalmam sincs, mi lenne ebben a helyzetben. Ezen még nem gondolkoztam. - Eddig még csak az a lehetőség jutott eszembe, hogy mindketten feladjuk és akkor semmi sem történik. Vagy az egyikünk, ahogyan abban megállapodtunk, megtalálja a másikat. Arról nem beszéltünk, mi történne, ha nem tartja be a vesztes a szabályt. Érdekes felvetés, amit Britney mondott, azonban nem hiszem, hogy bármelyikünk is ellenkezni akarna. Hacsak a díj nem olyan, amit a vesztes elfogadna. Szerintem az esetünkben ezzel nem lenne probléma, legalábbis ha jól gondolom.

- Rendben, te tudod. 

- Ó, mielőtt elfelejtem. Szigorúan tilos a drog árulása és fogyasztása is a diszkóban. A bejáratnál van is egy figyelmeztető tábla. 

- Remek! - Morogta Britney. - Mindegy, végül is kutatni megyünk. Valahogy csak kibírom majd. - Mondta kelletlenül.

- Köszönöm. - Mosolyogtam rá és megöleltem. Britney meglepődött a reakciómon. Be kell vallanom, hogy én magam is. Csak akkor csináltam ilyeneket, amikor szerelmes voltam Gabe-be. Most viszont Gabe nincs itt, én pedig nem vagyok szerelmes.

- Alina, most komolyan, minden rendben van?

- Igen, persze, sajnálom. Én sem értem, miért tettem. 

- Tudom, hogy tudod, mit gondolok Adam-ről. Azt hiszem, hogy jobb lenne, ha egy ideig távol maradnál tőle. Nem tetszik nekem ez az egész. 

- Nem fogok csak azért szakítani vele, mert te azt mondod. Tudom, úgy viselkedtem, mint amikor rózsaszínű felhőkön üldögéltem, de annak vége és soha többé nem lesz olyan. Koncentráljunk inkább Matthew-ra. Most valahogy jobban érdekel, mint az elméleteid. - Britney furcsán méregetett, de egy szót sem szólt. Elmondtam neki, hogy nagyjából mire számítson és azt, mikor megyünk. A találkozónak egyértelműen nála kellett lenni, mert ide Adam az életben nem jönne. 

Miután minden részletet letisztáztunk, én hazamentem. Már alig vártam, hogy mi fog kisülni a péntek estéből. Régen voltam ennyire izgatott, mint most.

Matthew szemszög:

Csütörtökön, ahogy David-nek is mondtam, átmentem hozzá. Egy ideig csak ültünk és bámultunk a semmibe. Ötletem sem volt, mit mondjuk Kate-nek és hogyan szervezzük az estét úgy, hogy fogalma se legyen róla, hova készülünk. Aztán eszembe jutott egy jó terv.

- Van unokatesód vagy valami velünk egykorú rokonod, aki pasi? - David teljesen értetlenül nézett rám. Aztán gondolkozott néhány másodpercig.

- Igen, van és itt lakik a városban.

- Tökéletes. Megvan a száma?

- Megnézem. - Gyorsan elővette a telefonját és egy ideig babrált vele. - Megvan.

- Szuper, akkor hívd fel és kérdezd meg, hogy ráér-e holnap.

- Mégis mire készülsz? 

- Kell egy alibi. Tehát mi elvileg az unokatesódhoz megyünk holnap este, hogy megünnepeljük a szülinapját. És hogy hiteles legyen az egész, jó lenne, ha ő is velünk lenne este, nehogy meglepetés érjen bennünket. 

- Rendben, már hívom is. - David gyorsan felvázolta az unokatesójának a tervet, majd még egy rövid ideig beszéltek. Az arckifejezéséből ítélve nem sok jóra számíthattam. 

- Nem ér rá, holnap elutazik valahova. Viszont azt mondta, hogy felhívja az egyik haverját, mert ő szeret oda járni, ahova készülünk. Felhív, miután beszélt vele. 

Miközben vártuk a hívást, megbeszéltük a további részleteket. Így már csak a harmadik ember hiányzott. Reméltem, hogy az a bizonyos haver ráér másnap.

Nagyjából fél óra múlva csörgött David telefonja. Miután felvette, elmosolyodott, ebből tudtam, hogy nyert ügyünk van. 

- Azt mondta, eljön velünk. Igaz, kicsit győzködni kellett, mert idegenekkel nem nagyon mászkál így, de jön. 

- Remek! - Amint kimondtam, elkezdett csörögni a mobilom. Amikor ránéztem a kijelzőre, láttam, hogy Kate az. Muszáj volt felvennem, mert más különben gyanút fogna. 

Miután nagy nehezen sikerült leráznom egy hiszti után, nem hívott többet. Még szerencse, hogy mindent megszerveztünk, mert el akart vinni valahova. Így viszont teljesen biztos alibim van. 

David-től elköszöntem és elindultam haza. Valamiért annyira furcsa érzésem volt, de nem jöttem rá, mi az és miért. Egy valamiben azonban biztos voltam, hogy nagyon vártam már a másnap éjszakát. Úgy éreztem, hogy sok meglepetést tartogathat az az este.