1. fejezet - A fogadás

Hola! Nem tudom, hogy a prológus mennyire nyerte el a tetszéseteket, minden esetre meghoztam az első fejezetet. Ha esetleg valaki olvassa, örülnék a véleményének. :) Kellemes olvasást!

Besos, Elizabeth Angel

1. fejezet - A fogadás

Hello világ! El sem tudjátok hinni, milyen hírem van számotokra! Én, a nagy játékos újabb áldozatra leltem. Na, nem olyanra, mint amilyenek az eddigiek voltak. Ő ugyanolyan játékszellemmel bír, mint én. Én viszont tudom, hogy jobb vagyok nála és ez hamarosan ki is fog derülni. Nem becsülöm le, félreértés ne történjen. Egyszerűen csak jobb vagyok nála. Tudom és kész. Hogy mi is történt? Egy fogadás. Ha én nyerek... hmm... jobb lesz visszatérni a valóságba, mielőtt még nagyon elkalandozik a fantáziám. Annyit elárulok, hogy sokan lennének annak a bizonyos személynek a helyében, ha én nyernék. Most viszont lépek, mert még pihennem is kell. Nem volt semmi ez az este. Legyetek rosszak. 

xoxo A Győztes

Alina szemszög:

Péntek van. Hurrá! Én pedig mit csinálok? Semmit! Itthon ülök és nézek ki a fejemből. Tényleg hihetetlenül jó elfoglaltság. Úgy volt, hogy Britney-vel megyünk egy házibuliba az egyik haverjához. Pia, pasik, kell ennél több? Nekem ugyan nem. A terv szép is volt, de nagyjából fél órája hívott, hogy lemondja. Így most semmi ötletem sincs. Utálok itthon lenni péntek esténként. Jó, van még néhány órám, mire beindul az élet a városban, vagyis az éjszakai élet. Egyedül viszont nem akarok menni. Jobban érzem magam, ha legalább a látszata megvan annak, hogy van velem valaki. 

Miközben én magamban siránkoztam, hogy milyen egy elcseszett hétvégém van, valaki kopogott az ajtón.

- Gyere be! - Kiabáltam automatikusan. 

- Hellobello csajszi! Hát te így? Semmi csili-vili ruha? Mi van veled? Csak nem beteg vagy?

- Én is örülök, hogy látlak és jól vagyok, köszönöm kérdésed. Britney lemondta a bulit, B tervem pedig nem volt. Úgyhogy ugrott az este. - Lebiggyesztettem az ajkaimat. Erre Adam szemei felcsillantak.

- Akkor öltözz, babám. Nem hagyom, hogy itthon búslakodj!

- De hiszen te...

- Nem járok minden héten bulizni? Na és? Most viszont megyek és te is jössz velem. Nincs vita! Lássuk csak, mit találunk itt. - Elindult a szekrényem felé. Én csak értetlenül bámultam rá, az ő arcára pedig egy hatalmas mosoly ült ki, majd elkezdett válogatni a ruháim között. 

- Hm... Ez lesz az! Nem, ez jobb... Végre! Ez a tökéletes! - Körülbelül öt perc válogatás után végre sikerült kiválasztania egy ruhát, majd a kezembe nyomta. Én pedig gyorsan kerestem fehérneműt, majd Adam szó szerint betuszkolt a fürdőszobába. 

Már éppen sminkeltem, amikor megszólalt.

- Kész vagy már?

- Nyugi, egy perc és megyek! - Még gyorsan megkerestem a tűzpiros rúzsomat és bekentem vele az ajkaimat. Ezután kinyitottam a fürdőszoba ajtót és kiléptem. Adam-nek tátva maradt a szája. 

- Azt a... igazi bombázó vagy, drága! Retteghetnek a pasik, mert ma este ismét sok szív fog összetörni. 

- Ha rajtam múlik, biztosan. - Kacsintottam egyet. - Indulhatunk? Ne várakoztassuk meg a népet!

Matthew szemszög:

- Kész vagy már, haver? Többet készülődsz, mint egy menyasszony! - Kiabáltam a drága barátomra, aki már fél órája a fürdőszobába volt. Nem tudtam, mi tartott neki ennyi ideig. 

- Itt vagyok már, ne rinyálj annyit! 

- Na végre! Már azt hittem, ki sem jössz! 

- Most kiselőadást tartasz vagy belevetjük végre magunkat az éjszakába?

- Menjünk! Ma este félhetnek a csajok, mert ismét lecsapok. - Mondtam önelégülten, mire David elnevette magát. Vagy öt percen keresztül megállás nélkül röhögött és már a hasát fogta és a szemét törölgette. Tényleg nagyon vicces dolgot mondtam... 

- Kate-tel mi lesz, te nagy nőcsábász?

- Kit érdekel? Elegem van a csajból, folyamatosan ellenőrizni és irányítani akar. Majd holnap dobom. - Vontam meg a vállam.

- Sok sikert hozzá! Na de indulás!

Gyorsan felvettem a cipőmet, kabátomat, majd megkerestem a pénztárcámat és a telefonomat, aztán már ott sem voltunk. Az utat a szórakozóhelyig vidáman tettük meg. David folyamatosan mesélte a vicceit és az idióta történeteit. Így a hangulatom javuló tendenciát mutatott, de még mindig nem volt az igazi. Ezt csak némi alkohollal és sok csajjal lehet elérni. Hát igen, én már csak ilyen vagyok. Nem is nagyon teszek annak érdekében, hogy ez változzon, hisz' ez nekem így jó. 

Nagyjából fél óra sétálás után végre megérkeztünk a célunkhoz. Ahogy mindig is lenni szokott, először a szomjunkat csillapítottuk valami rövid itallal. Vagyis jobban mondva csak én, mert David nem az alkohol híve. Ezt sohasem értettem, de inkább rá hagyom, az ő dolga. 

Miután már kellőképpen bemelegedtem és az alkohol hatása is kezdett érződni, körülnéztem, hátha találok valakit, akit elcsábíthatok. Ahogy körbenéztem, csupa unalmas buta libát láttam, akik már a sárga földig itták magukat és alig állnak a lábukon, de még riszálják magukat. Ezektől egyszerűen rosszul vagyok. Aztán amikor már majdnem befejeztem a szemlét, megláttam egy barna hajú lányt. Ahogy a teste vonaglott a táncparketten, lenyűgözött. Ezzel viszont nem voltam egyedül. Sokan nézték őt kocsányon lógó szemekkel, de egyikük sem mert odamenni hozzá. Én viszont, mint tudjuk, nem vagyok szívbajos. 

- Ma este nem menekülsz, angyalom. - Hatalmas mosollyal az arcomon indultam el a következő áldozatom felé, aki mit sem sejtve önfeledten táncolt.

Alina szemszög:

- Ez meg mi? - Kérdeztem döbbenten, amikor Adam megállt egy szórakozóhely előtt. Sohasem járok ide, mert Britney mindig talál ennél jobbat. Szerinte ide csak azok jönnek, akik nincsenek hozzászokva a durva bulikhoz. Már pedig én történetesen nagyon is hozzájuk vagyok szokva. Sőt, minél őrültebb az este, annál jobban érzem magam. Ezért egy kicsit, na jó, inkább nagyon csalódott voltam, amikor megláttam, hova mentünk. 

- Most meg mi van? Ne nézz úgy a helyre, mint egy lepukkant koszfészekre. Ne húzogasd azt a csókolni való szádat, mert nem állok jót magamért. Tudom, hogy nem tetszik, de nincs más választásod, babám. Vagy bejössz velem vagy otthon gubbasztasz egész este. Választhatsz. - Adam önelégülten mosolygott rám. Tudta, hogy nyert ügye van. Ha van valami, amit utálok, az a kihagyott buli. 

- Előre szólok, hogy nincs az az alkoholmennyiség, amitől igazán jól érezhetném magam ezen a helyen! Úgyhogy ha morgós és hisztis ribanc leszek, a te hibád!

- Tévedsz, kislány, nem kényszerítelek semmire, jössz te magadtól is. Egyébként pedig addig nem tudhatod, mi vár rád, amíg itt kint ácsorogsz. Na gyere! - Megfogta a kezem, majd elindult volna a bejárat felé, de én nem voltam hajlandó megmozdulni. - Ne duzzogj itt nekem, mert itt hagylak!

- Jól van, menjünk. Végül is, csak nem lesz olyan rossz. - Megpróbáltam mosolyt erőltetni magamra, de inkább vicsorgásra sikeredett, ami miatt Adam-ből kitört a röhögés.

- Te aztán nem vagy egy egyszerű eset, Alina Anderson! - Csóválta meg a fejét, majd elindultunk befelé. 

Nagyjából egy órán keresztül nem csináltam mást, mint figyeltem a táncparketten tartózkodókat, miközben néhány italt elfogyasztottam, de nem az alkoholmentes fajtából. Nem mintha szükségem lenne rá, hogy feloldja a gátlásaimat, de egyszerűen úgy érzem, muszáj. Ez így elég hülyén hangzik, de nincs mit tenni. A pia valahogy automatikusan jár együtt a bulival. 

Viszont ahhoz képest, amihez hozzá vagyok szokva, ez babazsúrnak tűnik. Egyszerűen nem bírom tovább nézni a hulla részeg embereket, inkább megkockáztatom, hogy bemegyek közéjük és elvegyülök. 

- Ha valaki rám mer hányni, kitöröm a nyakát! - Gondoltam magamban. 

Miközben egyre beljebb haladtam a parkettre, egyre többen fordultak meg utánam. Ettől pedig hatalmas mosoly terült szét az arcomon. Legalább néhány szívet összetörhetek, ha már nem tombolhatom ki magam. Azonban ahogy jobban szemügyre vettem a körülöttem lévőket, rá kellett jönnöm, hogy ez egy dög unalmas este lesz. Ugyanis mindegyik egy pancser volt. Annyit ittak, hogy csodáltam, hogy állni tudtak még. 

- Kész röhej! Ha bármelyikük is azt hiszi, hogy megkap, akkor nagyon nagyot téved. 

Próbáltam kikapcsolni az agyam és csak a zenére figyeltem. A testem automatikusan elkezdett mozogni az ütemre. Egyáltalán nem érdekelt, hogy ki, mit gondol rólam. Bár tény, hogy néha még én is meglepődtem egy-egy mozdulatomon, de ez mindig így van. Élvezem, hogy szívathatom ezt a sok kretén barmot. 

Csukott szemmel táncoltam egy idő után, hogy még jobban ellazuljak. Ez szép is lett volna, ha nem éreztem volna meg két kart, amint a derekam köré fonódik. 

- Talán nem is lesz olyan elfuserált ez az este. - Gondoltam magamban.

Matthew szemszög:

Amikor hozzáértem, a szépség összerezzent. Lassan megfordítottam, hogy szembe kerüljön velem. Akkor láttam meg, hogy a szemei csukva voltak és csak akkor nyitotta ki, amikor már végeztem az irányításával. 

Gyönyörű barna szemeivel furcsán kezdett méregetni, de nem sokkal később kacér mosolyra húzódott az ajka. Úgy éreztem, hogy vele kicsit nehezebb dolgom lesz, mint az itt lévők nagy részével lenne. Én viszont imádom a kihívásokat. 

Mivel a táncparkett közepén voltunk, el kellett kezdenem táncolni, mert már így is iszonyat hülyén éreztem magam. Sajnos még nem voltam eléggé feloldódva, de nem zavart igazán. Attól, ahogy néztem a velem szemben táncoló nőszemélyt, teljesen bepörögtem. Az agyam azonnal vadászüzemmódra állt. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy meghódítsam még az éjszaka folyamán. Ő pedig csak tovább folytatta az érzéki táncát nem törődve azzal, hogy szinte kivétel nélkül mindenki őt figyeli. 

Nem akartam sokat szórakozni azzal, hogy megkaparintsam, de amikor közel akartam hozzá kerülni hozzá, eltolt magától. Majd egyszer csak közelebb jött. Utána megint távol került tőlem. Ő akart irányítani engem. Meg akarta fordítani a játékomat, de ezt egyértelműen nem hagyhattam. 

Egy határozott mozdulattal megfogtam a csípőjét, majd magamhoz húztam. Na jó, a magamhoz rántottam talán valósághűbb lenne. Amikor a testemnek ütközött, eléggé döbbent arcot vágott. Azonban ez sem tartott sokáig. Gyorsan rendezte a vonásait és megpróbálta újra magához venni az irányítást.

- Nem szöksz el, madárka. Most megvagy. - Elégedett mosoly terült szét az arcomon, amikor megláttam rajta a szavaim hatását. Nem tudta leplezni azt, hogy mennyire meglepődött. Nyilván nincs ahhoz hozzászokva, hogy vele játszanak. Viszont úgy éreztem, hogy ezt most sem teljesen igaz. Mindketten játszunk a másikkal és húzzuk egymás agyát, ameddig lehet. 

- Ki mondta, hogy menekülni akarok? Bár neked nem ártana ezen elgondolkoznod. - Kihívó viselkedése csak nagyobb élvezettel töltött el. Eszem ágában sem volt elmenni. Meg akartam nyerni ezt a kis csatát. Azt akartam, hogy ő legyen az aznapi győzelmi ajándékom, a trófeám. Így hát nem is gondolkoztam sokat, az ajkaimat az ajkaira tapasztottam és esélyt sem adtam neki a menekülésre.

Alina szemszög:

Amikor megcsókolt, fogalmam sem volt, mit csináljak. Ő teljesen józannak tűnt, vagyis ez így nem pontos. Inkább tudta jól, hogy mit csinál. Tehát nem véletlenül csókolt meg. Aztán eszembe jutott, mi volt az estére a tervem. Ahhoz, hogy össze tudjam törni a szívét, vagy játszani tudjak vele, muszáj volt visszacsókolnom. Be kell vallanom, nagyon jól csókolt. 

Amikor elszakadtunk egymástól, hatalmas mosoly terült el az arcán. Persze, hiszen nyeregben érezte magát. Én egy szót sem szóltam, csak hagytam, hogy hamis illúziókat kergessen. Ezután ismét csendben táncoltunk és néha-néha valamelyikünk megtámadta a másik ajkait. Az egyik csókunk alatt azonban a keze felfedező útra indult a testemen. A szoknyám aljánál állt meg és feljebb szerette volna húzni, de én megakadályoztam ebben.

- Na, ne kéresd magad, cicuskám. Gyere velem. - Suttogta az ajkaimba. 

- Arra várhatsz, aranyom. - Mosolyogtam édesen. Nem őrültem meg teljesen, hogy egy vadidegennel elmenjek bárhova is.Legalábbis úgy nem, hogy Adam a kísérőm. Aki ha szemmel ölni lehetne, már jó párszor kinyírta volna a velem szemben álló srácot. Szereti túldramatizálni az ilyen helyzeteket, ezért nem járok vele bulizni. Habár valahogyan mindig megtalál. Olyankor viszont nem érdekel, mert nem vele mentem, ergo nem tartozom neki magyarázattal, miért tűntem el. 

- Hogy hívnak, drágám?

- Alina vagyok. Nekem kihez van szerencsém?

- Matthew. - Ezután ismét egy csókot lehelt az ajkaimra. - Nem vagy szomjas?

- De.

- Akkor gyere. - Kézen fogva vezetett keresztül a tömegen, amíg el nem értünk a bárpulthoz. Szerencsére volt szabad ülőhely, úgyhogy egy ideig letelepedtünk oda. Mindketten elfogyasztottunk néhány italt, miközben folyamatosan fogva tartottuk a másik tekintetét. Aztán hirtelen eszembe jutott valami.

- Gyere velem.

- Hová?

- Az legyen meglepetés. - Kacsintottam. 

- Maradok. - Jelentette ki határozottan, pedig láttam rajta, hogy már szívesen leteperne és az sem érdekli, hányan látnák. Ezután hirtelen előtört belőlem a játékos énem, mivel így sohasem jutunk egyről a kettőre.

- Fogadjunk!

Matthew szemszög:

Ha azt mondom, hogy kicsit lepett meg Alina vagy hogy is hívják ötlete, akkor hazudok. Leesett állal néztem rá. Fogalmam sem volt, mégis mit akar és hogyan jutott ez eszébe. Azonban ahogyan gondolkoztam egy kicsit, rájöttem, hogy nem is annyira rossz ötlet. Vagyis attól függ, mi lesz a nyeremény. Ugyanis nekem lenne néhány ötletem.

- Mi a tét? - Egy két percig gondolkozott, majd sikerült kiböknie végre.

- Nem tudom, a győztes mondja meg.

- Tehát, ha én győzök, akkor te azt csinálod, amit én mondok?

- Öhm... igen, azt hiszem. 

Láttam rajta, hogy kicsit elbizonytalanodik. Talán rájött, hogy min jár az agyam. Mondjuk talán nem volt nehéz kitalálni, mivel elég feltűnően kezdtem el végigmérni a testét. Hát sajnálom, ilyen vagyok, mit tehetnék ellene?

- Részemről áll az alku. Viszont elárulhatnád, hogy mi a feladat. 

- Megtalálni a másikat. - Jelentette ki nemes egyszerűséggel.

- De hiszen itt vagy, bogaram. Vagy talán bújócskázni szeretnél itt? - Kérdeztem mosolyogva. Láttam rajta, hogy megfogtam a kérdésemmel. Viszont amíg ő azon gondolkozott, hogy pontosan hogyan is értette a feladatot, addig én elképzeltem, milyen lesz, ha nyerek. Úgy sem tud olyan feladatot adni, ami kifoghat rajtam. 

- Oké, szóval a feladat lényege, hogy ha ennek az estének vége, meg kell találni a másikat. Tehát semmit nem fogsz megtudni rólam, csak amennyit most tudsz, ezzel kell gazdálkodnod. Elég nagy ez a város, úgyhogy nem lesz egyszerű, de tudod, aki nem mer...

- Az nem nyer, tudom. Érdekes egy játék lesz ez. Viszont az érdekelne, hogy mi történne akkor, ha mindketten feladnánk?

- Semmi, mi lenne? Valószínűleg nem látjuk többé egymást. - Megvonta a vállát. 

- Akkor ezt a fogadást pecsételjük meg mondjuk egy... csókkal? - A válasz nem váratott sokáig magára, mivel szinte nekem esett. Ennyire heves reakcióra nem számítottam, pedig tudom, hogy nem lehet sokáig ellenállni nekem. 

- Menjünk, élvezzük az éjszakát, utána indul a hajsza. - Somolygott. Ezután megfogta a kezem és visszahúzott a tömeg közepére, hogy ott folytassunk mindent, ahol korábban abbahagytuk.

Alina szemszög:

Éreztem, hogy az alkohol kezd a fejembe szállni egy kicsit, de még kellemes bizsergés járta át a testem. Egyáltalán nem voltam rosszul, csak ellazultam. Matt..Matthias... Matthew, igen, Matthew. A névmemóriám katasztrófa, nem kívánok ilyet senkinek. Szóval Matthew sem tűnt úgy, mint aki akár egy kicsit is ki lenne ütve. Sőt, mi voltunk talán a legélénkebbek az egész diszkóban. A körülöttünk lévők egyre inkább azzal küzdöttek, hogy elkerüljék a padlóval való ölelkezést. Néhányan azonban megtapasztalhatták, milyen, hála egy-két rosszul sikerült mozdulatnak. Ezeken együtt nevettünk Matthew-val, hiszen mit tudtunk volna csinálni? Különben sem a mi hibánk volt, hogy annyit ittak.

Matthew ügyesen próbált rávenni arra, hogy elkotyogjak magamról néhány információt, amivel a győzelemhez segítem, de engem sem ejtettek fejre. Átláttam rajta, így hoppon maradt a drága. Egy idő után a beszéd helyett más módot választott arra, hogy "kínozzon". Az ajkaim helyett elkezdte a nyakamat csókolgatni. Ezzel pedig kezdett az őrületbe kergetni. Úgy éreztem, hogy muszáj minél előbb megszabadulnom tőle, vagy még az éjszaka megkap. Elég csábító volt a második lehetőség is, hiszen ki ne akarna egy ilyen pasit, mint ő? Viszont ha megkapna, mi lenne az élvezet a játékban? Semmi.

Gyorsan kibújtam a karjai közül, majd elnézést kérve úgy tettem, mintha valóban a mosdó felé igyekeznék. Persze, ez csak a látszat volt. Sietősen próbáltam meg eljutni Adam-hez, akit pár perccel azelőtt, mielőtt eljöttem Matthew-tól. Látszólag jól elszórakozott egy szőke cicababával, aki már egyáltalán nem volt józannak mondható. Nem is értettem, Adam hogyan tudott vele bármit is csinálni.

- Megyünk. - Jelentettem ki határozottan. Adam csak egy pillanatra nézett rám, hogy megállapítsa, nem viccelek. Gyorsan elbúcsúzott a macájától és elindultunk a kijárat felé. 

Szerencsére alig álltak előttünk, így hamar kiértünk a szabadba. Szinte egyszerre fújtuk ki a levegőt Adam-mel, mikor újra oxigén dús levegőhöz jutottunk. 

- Mi volt ilyen sietős, Alina? Ugye nem akart téged bántani az a rohadék, mert akkor esküszöm, visszamegyek és...

- Nyugi, nem történt semmi. Vagyis semmi olyan, amit én nem szerettem volna. Jesszus, ne nézz már úgy rám, mint egy utolsó sarkon állóra. Nem adtam oda magam neki sem a mosdóban, sem máshol. 

- Akkor mégis mi történt?

- Fogadást kötöttünk. - Adam úgy nézett rám, mintha a diliházban találkozott volna egy beteggel. Na jó, tény, hogy vannak rettentő hülye és őrült pillanataim, de akkor sem értettem, hogy egy fogadás miért ennyire meglepő.

- Mégis milyen fogadást kötöttél vele? - Látszott rajta, hogy még mindig nem tért magához a döbbenettől, ettől pedig önkénytelenül is elmosolyodtam.

- Semmi extra, csak meg kell találni a másikat úgy, hogy csak a keresztnevét tudod. Esélytelen, hogy bármikor újra látni fogom. Ekkora városban nem könnyű rábukkanni senkire, főleg nem ilyen kevés információval. 

- Eddig is tudtam, hogy nem vagy normális, babám, de most már halál biztos vagyok benne. - Nevette el magát ő is. Egy kis ideig csak nevettünk, majd eszembe jutott, hogy talán jobb lenne elmenni onnan, ha nem akarok azonnal veszíteni.

- Induljunk, nehogy kijöjjön és meglásson. Akkor vége is lenne a játéknak. - Adam csak megrázta a fejét, majd kézen fogva elindultunk a házunk felé. Az, hogy kézen fogva sétáltunk éjjel az utcán, számomra igazából nem jelentett semmit. Egyszerűen csak egy megszokás ez, de fogalmam sincs honnan jött. 

Az utat csendben tettük meg. Amikor elértünk a házunk elé, Adam adott két puszit és elbúcsúzott. Megvártam, amíg befordul a sarkon, majd bementem a lakásba. Egyenesen a fürdő felé vettem az irányt, hogy átöltözzek és lemossam magamról a sminket. A tükörbe nézve meglepődtem, hogy még viszonylag normális külsőm van és nem úgy festek, mint egy elszabadult elmebeteg. Amikor kész voltam, visszamentem a szobámba és lefeküdtem. Hamarosan utat is nyertem az álmok világába.

Matthew szemszög:

Alina már tíz perce elment. Kizárt dolog, hogy ennyi ideig legyen a mosdóban. Szinte éreztem, hogy itt valami nem stimmel. A tekintetemmel a tömeget kezdtem pásztázni, de sehol sem láttam. Csak reménykedhettem abban, hogy nem lépett le. Hiszen még volt néhány óra napfelkeltéig. Addig nyugodtan bulizhattunk volna tovább együtt. 

Kezdtem magam úgy érezni, mint egy balek, akit épp most dobtak. Valószínűnek tartottam, hogy Alina már régen messze jár. Viszont muszáj volt tényleg tudnom. Elindultam a bárpult felé, ahol David ült, hátha ő látta.

- Haver, nem járt erre az a csaj, akivel eddig voltam?

- Itt nem volt, viszont nem rég ment el egy sráccal. Gondolom a pasija lehetett, mert a csaj megállt mellette és elrángatta szinte egy bombázótól, a srác meg úgy követte, mint egy pincsikutya.

- Ezt nem hiszem el!

- Na, mi van, drága barátom? Rosszul esik, hogy veled játszottak? Nagy ügy, te is ugyanezt teszed másokkal. - Ha részegen mondana ilyeneket, magasról tennék rá. Viszont hogy józanul kezd el oltogatni úgy, hogy semmit sem tud az éjszaka eddigi részéről, nagyon dühített. Utálom, ha valaki okoskodik. 

- Ezt a szöveget tartogasd másnak, mert rohadtul nincs kedvem ezt hallgatni. - Sziszegtem.

- Ahogy gondolod. - Megvonta a vállát, majd bámult maga elé. 

Látszólag egyáltalán nem érezte jól magát valamiért az este folyamán. Nem is értem, miért jött velem. Tudhatná, hogy én nem fogom a kis lelkét ápolgatni, nem vagyok az a típus. 

A gondolataim minduntalan visszatértek Alina-hoz. Mérget vettem volna rá, hogy csak a fogadás miatt ment el ilyen hirtelen. Biztosan félt, hogy követem vagy valami. Mondjuk ez nem is lett volna rossz ötlet. Akkor garantáltan fantasztikus éjszakája lett volna mindkettőnknek. 

- Elég legyen ebből, Matthew! Koncentrálj arra, hogyan fogod megtalálni. - Korholtam magam gondolatban. Annyi ötletem lett volna, de túl kevés információm van róla. Aztán eszembe jutott, hogy talán még kint lehet a diszkó előtt. Na jó, ez nem volt túl valószínű, de meg kellett néznem.

- Gyere, indulunk. - David szótlanul felállt, majd elindultunk a kijárat felé. Sajnos ez nem ment könnyen, mert folyamatosan rám akaszkodtak a részeg libák, akiktől már kezdett hányingerem lenni. Egyszerűen gusztustalan, amit művelnek. 

Az épület előtt egy lélek sem volt. Emiatt kicsit csalódott voltam, azonban ez csak megerősítette az elhatározásomat, miszerint másnap megkeresem. Addig akarok lépni, amíg még tisztán emlékszem rá. Azután már szinte veszett fejsze nyele lenne az egész. 

Nem volt kedvem hazamenni, így hát David-nál töltöttem az éjszakát. A szüleimnek nem szóltam. Minek? Elég gyakran éjszakáztam máshol, úgyhogy már nem is érdekli őket különösebben, ha nem megyek haza. Miattuk kezdtem el bulikba járni, hogy végre kicsit szabadnak érezhessem magam. Egyszerűen már fuldokoltam otthon ülve. Azóta pedig beszippantott ez az őrült világ és már egyáltalán nem érdekel, ki mit mond ezzel kapcsolatban, mert nekem ez így jó és kész.