Besos, Elizabeth Angel
2. fejezet - Viharok tengerén
Hellobello Világ! Tudom, hogy kicsit eltűntem és már hiányoztam. Őszintén szólva nem is tudom, hogyan bírtátok nélkülem. Az utóbbi héten minden a feje tetejére állt. A kereséssel alig haladok. Próbálok mindent elkövetni, hogy megtaláljam a drágát, de egy keresztnév elég kevés. Ó, ha ez még nem lenne elég, szinte minden napra jut egy veszekedés. Mondhatom remek! Nem értem, miért van mindenki megbolondulva. Na jó, talán kicsit sok időt fordítok a kutatásra, de a főnyereményért megéri az áldozatot. Az viszont, hogy a barátaim emiatt összevesszenek velem... Erre nem tudok mit mondani. Szerintük értelmetlen ez az egész. Én viszont biztos vagyok abban, hogy megkapom amit akarok ezúttal is. Olyan nincs, hogy feladom vagy veszítek! Szívesen fecsegnék még itt, de tudjátok jól, hogy milyen híres ember vagyok.
xoxo A Győztes
Matthew szemszög:
Furcsa volt úgy ébredni, hogy nincs fejfájásom és nem szédülök. Az elmúlt éjszaka alkoholmennyiségben rendesen alulmúlta az átlagosakat. Viszont meg kell hagyni, jól éreztem magam. Na nem azért, mert olyan jó volt a buli. Az maga volt a katasztrófa. Viszont élveztem azt a kis játékot Alina-val. A ruhája nem sokat bízott a képzeletre, ráadásul a viselkedése... Képes lettem volna ott helyben magamévá tenni. Viszont ennyire nem vagyok igénytelen és minimalista. Na jó, ez elég hülyén hangzik pont tőlem, amikor minden buliból más csajjal távozom. Ellenállhatatlan vagyok, mit tehetnék ellene? Ja, és a szerényt kihagytam.
A gondolataimból a telefonom csörgése rángatott vissza a valóságba.
- Hol vagy? - Amint meghallottam Kate éles hangját, minden jókedvem elszállt. Ért ahhoz, hogyan kell megölni a hangulatot, az egyszer biztos.
- Otthon. - El akartam kerülni a hisztijét, úgyhogy kicsit ferdítettem az igazságon. Habár mondjuk lassan már többet vagyok David-éknél, mint otthon, úgyhogy végül is, ha úgy vesszük, igazat mondtam.
- Az előbb voltam nálatok és képzeld, anyád nem látott azóta, amióta este elindultál egy buliba. Megint valami ribanccal vagy, igaz? - Hisztérikusan kiabált velem. El kellett tartanom a fülemtől a telefont, nehogy dobhártyaszakadást kapjak.
- Ne beszélj velem ilyen hangon, mert már rohadtul unom, hogy folyamatosan ellenőrizgetsz! Egyébként pedig nem feküdtem le senkivel éjjel, bár ez nem rajtam múlt.
- Mégis mit képzelsz magadról? Hogy vagy képes ilyen egyszerűen kijelenteni, hogy majdnem megfektettél valami lotyót, mintha csak az időjárást mondtad volna el? A barátnőd vagyok, ha jól tudom!
- Tévedsz, drágám! Én végeztem veled! Nem fogom nap, mint nap a nyávogásodat hallgatni!
- Bezzeg az ágyban jó voltam neked!
- A kettő nem ugyanaz! Különben pedig sohasem mondtam, hogy komolyak a szándékaim veled! Én az elején közöltem, hogy nem leszek egy papucs, aki majd miattad nem megy sehova és még cölibátust is fogad! Nem, kis szívem! Nekem ennyi bőven elég volt belőled!
- Te csak azt hiszed, hogy vége! - Sziszegte dühösen, majd kinyomta a telefont.
- Ez meg mi a fene volt? Ember, muszáj ilyen ordítozással keltened? - David haragosan méregetett. Bár valóban tényleg nyúzottnak tűnt. Ha nem ismerném azt mondanám, hogy biztosan keveset aludt valami, vagyis valaki miatt. David azonban nem ilyen.
- Kate az idegeimre megy! Én ezt nem csinálom tovább!
Alina szemszög:
Álmomban felelevenítődött az előző éjszaka. Teljesen más volt, mint a megszokott bulik. Azokon általában fél perc alatt elcsavarom bárkinek a fejét és sikerül több szívet is összetörnöm egy éjszaka alatt. Ezúttal azonban más volt a helyzet. Egyikünk sem hódolt be a másiknak, így ez egy kihívás volt számunkra. Szívesen maradtam volna még az álmomban, de a telefonom ezt másképpen gondolta. Már percek óta megállás nélkül csörgött, úgyhogy ideje volt felvennem.
- Hallo! - Szóltam bele álmosan, majd ásítottam egyet.
- Már vagy fél órája várok rád, Csipkerózsika, úgyhogy ajánlom, hogy valami nagyon nyomós indokod legyen a késésre! - Britney elég idegesnek tűnt. Legalábbis a hangjából ítélve fortyogott a dühtől. Utálja, ha megvárakoztatják.
- Miért kell mennem és hova?
- Hogy miért? Ezt nem hiszem el! Fogalmad sincs semmiről, ugye? Tegnap mondtam, hogy ma találkozunk a szokásos helyen 11-kor, mert vészhelyzet van! Mégis mi a fene van veled?
- Úristen, ne haragudj! Most már emlékszem, hogy mondtad, de teljesen kiment a fejemből. Kicsit hosszú volt az éjszaka.
- Rendben, a részletek nem érdekelnek! Siess! - Ezután köszönés nélkül kinyomta a telefont.
Most aztán bajban vagyok! - Gondoltam magamban, majd gyorsan kipattantam az ágyból és rekordidő alatt elkészültem. Szinte futva tettem meg az utat a kis külvárosi kávézó felé. Mondjuk ez magassarkúban felért egy hegymászással, de teljes mértékben megérte, mert út közben többen is megfordultak utánam. Ezen én csak nevetni tudtam. Mindig is tisztában voltam az adottságaimmal és ennek köszönhetően elég gyakran vagyok reflektorfényben. Az is előfordul, hogy csak kihasználom a pasikat, ami mások szemében elítélendő, de én ilyen vagyok. Aki akar, kövezzen meg, de akkor sem változom meg.
Britney hívása után fél órával már ott ültem mellette. Ahogy végigmértem, tudtam, hogy tényleg komoly baj van. Azelőtt sohasem láttam őt ennyire kétségbeesettnek. Út közben már átgondoltam, mit fogok neki mondani, de amikor megláttam, csak egy kérdés jutott az eszembe.
- Mi a baj? Elég rosszul festesz.
- Én is örülök, hogy látlak. - Mondta ironizálva. Vett egy mély levegőt, aztán kifújta és végre újra megszólalt. - Terhes vagyok.
- Hogy mi? - Leesett állal néztem a barátnőmre. Az tény, hogy elég sok zűrös partin részt vesz, de mindig figyel arra, hogy ne legyen következménye. Ezért nem is értettem semmit.
- Terhes vagyok. Teherbe ejtett egy idióta, akinek még csak a nevét sem tudom!
Matthew szemszög:
- Na ide figyelj, te öntelt, idióta! Megpróbáltam tolerálni a hülyeségeidet, de betelt a pohár! Te nyávogsz itt, hogy eleged van abból a tyúkból, amikor te szetted össze valami buliban, mégis mit vártál, milyen lesz? Gondolhattál volna arra korábban is, hogy ha úgy sem akarsz tőle semmit, akkor feleslegesen ne rabold se a saját, se az ő idejét! Magadnak kerested a bajt, úgyhogy old meg! Ha még egyszer itt rinyálsz nekem, esküszöm kidoblak! - David sohasem beszélt velem így korábban, ezért enyhén szólva meglepődtem. Ráadásul a hangneme, az volt, ami igazán dühített. Ő mégis a mi a fenéért volt annyira ideges? Jó, persze nem szeret kiabálásra kelni, de azért ez akkor is durva volt, főleg tőle.
- Senki sem kért meg arra, hogy az anyámat játszd folyamatosan, te mégis ezt teszed! Nem gondoltam volna, hogy kiakadsz attól, hogy elmondom a gondom!
- Nem erről van szó! Tudod, hogy olyan vagy nekem, mint a testvérem! Csak egyszerűen nem értelek néha!
- Pedig nem vagyok egy bonyolult lény!
- Azt észre vettem, viszont vannak olyan pillanataid, amikor kiszámíthatatlan vagy.
- Szerintem hagyjuk. Szent a béke? - Nyújtottam felé a kezem. David gondolkozás nélkül elfogadta, így kezet ráztunk.
- Egy hatalmas idióta vagy! - Röhögte el magát.
- Majd akkor röhögj így, ha a tegnapi kiscsajt is sikerül megtalálnom. - Jelentettem ki határozottan. Erre David csak elképedve nézett rám. - Most meg mi van?
- Ti most komolyan fogadtatok? Azt hittem, hogy csak viccelsz!
- Teljesen komolyan mondtam.
- Mégis hogyan fogod megtalálni, te nagyokos? - Pár percig gondolkoztam, mert erre még én sem tudtam pontosan a választ. Aztán bevillant valami, ami jónak tűnt. Gyorsan felvázoltam a tervemet, miszerint megnézem a közösségi oldalakon, hátha ott találok valami használhatót.
- Haver, már nem azért, de így sohasem fogod megtalálni. Ennyi erővel Google-ben is megkeresheted.
- Ez nem is olyan rossz ötlet! - Terült szét egy mosoly az arcomon.
- Te hülye vagy!
Alina szemszög:
Amikor Britney kijelentette, hogy állapotos, először fel sem fogtam. Annyira hihetetlennek tűnt, hogy ilyen történjen vele, hiszen mindig figyel arra, hogy elkerülje az ehhez hasonló kellemetlen helyzeteket. Teljesen le voltam taglózva.
- Most mégis mit fogsz tenni?
- Elvetetem. - Olyan nyugodtan jelentette ki, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Ugye csak viccelsz?
- Teljesen komolyan mondtam.
- Te totál hülye vagy? Belegondoltál abba, hogy milyen következményei lehetnek ennek? Ráadásul még tizennyolc sem vagy! Persze, egy gyerek sem lenne éppen a legjobb ebben a korban, de egy abortusz? Teljesen elment az eszed! Ebben rám ne számíts!
- Jól van! Akkor mondd meg, hogy mégis mi a fenét kellene csinálnom! Szerinted milyen élete lenne annak a gyereknek mellettem? Hiszen ismersz! Nem fogok lemondni egy ilyen kis fattyúért semmiről, ami eddig az életem része volt!
- Te jó ég! Hallod, hogy miket beszélsz? A saját gyerekedet fattyúnak nevezed? Megkérdőjelezem az épelméjűségedet!
- Tedd azt, nem érdekel! Ennek a gyereknek nincs helye az életemben! Különben is, hogyan néznének rám ezután, ha megtudnák, hogy van egy gyerekem? Megmondom neked: mint egy leprásra. Te is tudod, hogy nem vagyok az az otthon ülő fajta és nem is leszek az. Ki akar használni az élet adta lehetőséget, amíg fiatal vagyok.
- Ezt megértem, de akkor is. Abortusz? Más lehetőségre nem gondoltál? Például, hogy örökbe add vagy valami?
- Persze! Majd ezért nélkülözöm kilenc hónapig a piát, a cigit, a pasikat és a drogot? Na azt már nem!
- Tudod mit? Jobb is, hogy nem születik meg ez a gyerek! Senki sem érdemel egy ilyen felelőtlen és önző nőszemélyt az anyjának, mint te!
Matthew szemszög:
Miután David befejezte a kioktatásomat, elindultam haza. Úgy terveztem, hogy bezárkózom a szobámba és pihenek kicsit, majd felkutatom Alina-t. Ezt a lányt akár a föld alól is előkerítem. Még soha senki nem állított akkora kihívás elé, mint ő, ráadásul ilyen jutalmam sem volt még, mint ő. Tehát muszáj nyernem. Amikor eszembe jutnak a csókjaink, azonnal szárnyalni kezd a fantáziám. Az ábrándozásomból azonban hamar magamhoz tértem, mikor megláttam a házunk előtt Kate-t.
- Na végre hazataláltál! Már régóta várlak! Remélem, van valami jó magyarázatod!
- Úgy látszik nagyon lassú a felfogásod, aranyom! Ma reggel szakítottunk és ezen nem áll szándékomban változtatni!
- Ó, dehogynem! Nem hagyhatsz el, ugyanis gyereket várok tőled! - Ettől a mondattól kitört belőlem a röhögés és képtelen voltam abbahagyni. Már a hasam is fájt és könnyeztem, de csak nevettem tovább. Ennél nagyobb hülyeséget még sohasem mondtak nekem, pedig már találtak ki érdekes történeteket mások is, hogy maguk mellett tartsanak.
- Ha azt hiszed, hogy ezt beveszem, tévedsz! Mindig védekeztünk, úgyhogy maximum valami idióta balek lehet az apja, aki egy diszkó mosdójában volt veled.
- Akkor ezek szerint elég rossz a memóriád, Matthew. Az utolsó néhány közös bulinkon nem védekeztél. Azt mondtam, hogy szedek fogamzásgátlód és neked ennyi elég volt. Nos, hazudtam. Sajnálom, drágám, de apuka leszel. Jobb lesz, ha hozzászoksz a gondolathoz. - Közelebb lépett hozzám, megcsókolt, majd elment. A gondolataim össze-vissza kavarogtak.
- Az nem lehet, hogy terhes! Ez képtelenség! - Folyamatosan csak ezt mondogattam, hogy megnyugtassam magam. Mivel, ha igaz, amit állít, akkor tönkreteszi az egész életemet. Őt ismerve biztosan nem szabadul meg a fattyától, csakhogy engem bosszantson és magához láncoljon. Miért éppen az ilyen hülye lotyókat fogom ki mindig? Mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha olyan lány lenne velem, mint Alina. Na jó, ez már beteges! A francba is, meg kell találnom, muszáj! Ő talán segíthet! Igen, ő majd megoldja a problémáimat!
Gyorsan berohantam a házba. Miközben a szobám felé igyekeztem, majdnem fellöktem apát, de nem igazán izgatott. Ennél sokkal nagyobb gondjaim is vannak.
Alina szemszög:
Miután megmondtam a magamét Britney-nek, faképnél hagytam. Ha ennyire felelőtlen, akkor viselje a következményeket. Nem fogok semmiben vele tartani, ha így gondolkozik. Abortusz? Na persze! Arra várhat, hogy én majd falazok neki. Hogy lehet ennyire... Á, hagyjuk!
Miután hazaértem, felhívtam Adam-et, mivel nem tudtam magammal mit kezdeni. Úgy gondoltam, hogy majd kitalálunk valami programot ketten. Ez általában így szokott menni nálam. Vagy Britney-vel vagyok, vagy Adam-mel. A kettő egyszerre nem megy. Ha azt mondom, hogy nem szívlelik egymást, finoman fogalmaztam. Ha rajtuk múlna, biztosan kitörne a harmadik világháború csak azért, hogy melyikük takarodjon el mellőlem. Szívesen mondanám azt, hogy jól szórakozok rajtuk, de már kezdek besokallni tőle.
Mire Adam megérkezett, gyorsan rendbe szedtem magam. Na, nem mintha nem néztem volna ki jól, de sohasem lehetek tökéletes. Adam-nek viszont azt akarom mutatni, hogy igenis tökéletes vagyok, legalábbis külsőleg. Azért az is valami.
- Ejha! Ma is rendesen kitetted magad... vagyis akarom mondani kitettél magadért, babám. - Nevetve adott két puszit, amit viszonoztam is.
- Mit csinálunk ma?
- Mit szeretne a kisasszony? - Erre a kérdésre csak megvontam a vállam. - Jól van, akkor mi lenne, ha elindulnánk valamelyik irányba csak úgy találomra? Aztán majd csak kilyukadunk valahol. Na, mit szólsz?
- Rendben, menjünk.
Nagyjából egy óra séta után úgy döntöttünk, hogy megállunk a park mellett lévő fagyizónál. Természetesen Adam fizetett úriemberhez méltóan. Aztán leültünk az egyik padra és csendben elkezdtük elfogyasztani a fagyikat. Közben észrevettem, hogy Adam valamiért olyan furcsán kezd méregetni. Nem igazán tudtam, mi ütött belé. Idegesített a nézése, viszont jól is esett. Mégis ki akartam deríteni, hogy mi a baja, ezért rá is kérdeztem.
- Mi az? Történt valami?
- Nem, semmi, csak elgondolkoztam.
- Oké.
Ezután nem igazán foglalkoztam azzal, hogy továbbra is engem néz. Próbáltam a gondolataim elterelni más irányba. Szinte azonnal Matthew jutott eszembe. Sohasem találkoztam hozzá hasonló fiúval. Muszáj újra látnom őt. Rajta kívül eddig senki sem állt ellen nekem. Ez annyira idegesítő! Miért éppen ő?
Miközben ezen agyaltam, azt éreztem, hogy valaki megcsókolt. Egy percre visszarepültem az időben és úgy éreztem, hogy Matthew az. Megörültem annak, hogy megtalált, aztán kitisztult az agyam. Rájöttem, hogy aki csókol, az nem Matthew, hanem Adam.
Matthew szemszög:
Éjjel elég érdekes álmom volt. Az egész az Alina-val töltött estével kezdődött, de az álmomban nem ment el. Tovább szórakoztunk együtt, majd eljött velem haza. Azt hiszem, ezután nagyon nem kell részleteznem, mi történt. Aztán hirtelen Alina eltűnt és helyette Kate volt ott. Elkezdett mindenféle hülyeségekkel vádolni. Egyre csak azt hajtogatta, hogy én voltam a gyerek apja és miattam vetélt el, mert nem figyeltem rá. Azt kiabálta, hogy az én hibám volt a gyerek halála. Nem mondom azt, hogy könnyes szemmel ébredtem, mert az elég erős túlzás. Minden esetre nem voltam boldog. Ezután alig tudtam aludni. Leginkább csak forgolódtam.
Reggel amint felébredtem, azonnal magamhoz vettem a laptopomat. Először úgy gondoltam, hogy végignézem a közösségi oldalakat, hátha ott rábukkanok. Na igen, az ötlet remek volt. Azt leszámítva, hogy elég sok Alina nevű lányt találtam. Beletelik egy kis időbe, mire mindegyiket meg tudom nézni. Pedig amennyire csak tudtam, leszűkítettem a keresést. Sohasem gondoltam volna, hogy egy viszonylag gyakori név.
Délután David felhívott, hogy bocsánatot kérjen. Természetesen megbocsátottam neki. Hiszen egyrészt rendkívül nagylelkű vagyok, másrészt viszont ő a legjobb barátom. Ráadásul sikerült meggyőznöm, hogy kicsit segítsen nekem. Aztán végül ebből semmi sem lett, mert elhülyéskedtük az időt. Öt óra körül azt mondta, hogy mennie kell, mert a szüleit kell valahova elkísérnie. Szegény. Szerencsére nekem ilyen kötelezettségeim nincsenek. Mondjuk normális családom sem, de ez mellékes. Alig, hogy elment David, már is csengettek.
- Mit hagytál itt? - Kérdeztem kiabálva, miközben az ajtó felé mentem. Csakhogy az ajtóban nem David, hanem Kate állt. - Hát te?
- Beszélni akarok veled!
- Szerintem én már elmondtam mindent, amit akartam, úgyhogy nyugodtan távozhatsz!
- Én megmondtam, hogy nem fogsz könnyen lerázni! Elmondtam a szüleimnek, hogy teherbe ejtettél és nagyon nem díjazzák azt, ahogyan bánsz velem! Ismered apámat! Én a helyedben nem szórakoznék vele! - Hihetetlen, hogy Kate ennyire nem képes leszállni rólam. Az apját volt szerencsém megismerni, egy vadállat. Nem csodálom, hogy a lánya olyan lett, amilyen. Azt viszont már bánom, hogy valaha is összejöttem Kate-tel, sőt, már azt is, hogy megismertem.
Most azt akarja rám erőltetni, hogy vele maradjak, rendben. De ezután mi jön? Megfenyeget, hogy vegyem feleségül vagy hogy drogozzam vele együtt, mert különben szól apucinak? Komolyan, nem tudom mi a rosszabb: szembeszállni az apjával vagy vele maradni. Egy verést mondjuk még elviselek az apjától, csak nem ütne agyon. Hacsak nem szeretne a börtönben megrohadni.
- Eszem ágában sincs veled lenni! És mondd meg apucinak, hogy ha akar valamit, személyesen jöjjön el! Legalább ennyivel megtisztelhetne!
- Ezt még nagyon meg fogod bánni!
- Alig várom! Most pedig dolgom van, úgyhogy szia!
Fújtatva kivonult a házból, majd elment. Ez a csaj beteg, de komolyan. Őszintén nem tudom, hogy mit láttam benne, ami miatt jártunk. Talán csak változatosságra vártam a sok elkényeztetett liba után. De mindegy is. Ennek vége. Legalábbis részemről biztosan.
Alina szemszög:
Amilyen gyorsan csak tudtam, elhúzódtam Adam-től és még egy pofonnal is megjutalmaztam. Fogalmam sem volt, mi üthetett belé, mivel ilyet még sohasem csinált. Még csak nem is próbálkozott. De mi változott azóta? Nem tudom. Azt viszont el kell ismerni, hogy nagyon jól csókol. Eddig nem is sejtettem ezt.
- Én sajnálom... - Kezdte volna a magyarázatát, de egy csókkal belé fojtottam a szót. Én magam sem értem, miért tettem, de semmi veszítenivalóm nem volt. Néhány csók még nem kötelez semmire. Ettől még ugyanúgy barátok maradunk és semmi több.
- Ezt most mivel érdemeltem ki? - Kérdezte ezer wattos mosolya kíséretében.
- Nem tudom. - Vontam meg a vállam. - De ettől még minden marad úgy, ahogyan volt. - Ettől szemmel láthatólag lehervadt a mosoly az arcáról. - Mi az?
- Semmi, csak... mindegy.
- Mondd már!
- Nem tetszik nekem ez a játék. Nem akarok egy barátság extrákkal kapcsolatot, mert...
- Mert?
- Mert szeretlek. Tessék, kimondtam! Azóta így érzek, amióta megismertelek! Tudom, hogy milyen vagy, ismerem minden jó és rossz tulajdonságodat és én ezekkel együtt is szeretlek!
- Miért éppen most mondod el? Eddig miért titkoltad?
- Azért hallgattam eddig, mert tudtam, hogy senki sem ér fel hozzád és így veled lehetek, még ha csak barátként is. Most először félek attól, hogy elveszítelek, ha észhez térsz.
- Ezzel mire akarsz kilyukadni?
- Majd rájössz te magad is. De addig talán még van időm, hogy változtassak a dolgokon. Talán még nem késő.
- Te magad mondtad, hogy ismersz, tehát nyilván tisztában vagy vele, hogy nem akarok kapcsolatot sem veled, sem mással. Szóval vagy elfogadod azt, amit adni tudok, jelen esetben néhány csókot és hagyod, hogy tovább éljem az életem úgy, ahogy nekem jó, vagy elmehetsz! Csak rajtad múlik.
Adam néhány percig csak csendben figyelt engem és közben az esélyeit latolgatta. Most komolyan, mit hitt? Hogy majd a karjába borulok és azt mondom, hogy ő a nagy Ő nekem? Hülyeség! Sohasem voltam a komoly kapcsolatok híve és ezen nem tervezek változtatni. Miatta sem.
- Döntöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése