Prológus

Hola! Egy kicsit átalakítottam a blogot és egy teljesen új történettel jelentkezem. Ez nem egy fanfict lesz, hanem egy saját történet. Remélem, hogy elnyeri majd néhányotok tetszését. Kellemes olvasást!

Besos, Elizabeth Angel

Prológus

Az élet egy játék, amelyet több milliárd ember játszik egyszerre. Joggal kérdezhetnénk, hogy mi alapján dől el, kikből lesznek a győztesek és kikből a vesztesek. Valójában azonban mi is tudjuk a választ. Ha győzni akarsz, jól kell taktikáznod és egy kis szerencse sem árt. Na meg persze segítőtársak sem. Tudod, mint a mesékben. A főhős mellé kell valaki, aki vigyáz rá és segít neki. Mi viszont nem mesehősök vagyunk, hanem élő, érző emberek. Na jó, az érző azért nem minden esetben igaz, de ebbe most ne menjünk bele.

Az élet nevű játék rettentő bonyolult és gyakran változik. Muszáj alkalmazkodnunk hozzá, hogy elérjük a célunkat. Viszont nem mindenkiben meg az az erő és játékkedv, hogy végigcsinálja. Egyesek kihullanak belőle, helyettük jönnek újak. Soha, de soha nem áll le a folyamat. A győztes az, aki megnyeri a háborút. A kis csaták megnyerése még önmagában nem elegendő. Ha ügyes vagy, a nyertesek közé kerülsz. Ott pedig szinte határtalan a boldogság. Úgy érezheted, hogy a tiéd az egész világ. Senki sem parancsolhat neked, azt teszel, amit akarsz.

Viszont ha egy kicsit is meginogsz, könnyen a vesztesek között találhatod magad. Ott minden az ellenkezőképpen megy. Te senkit sem fogsz irányítani, csak csendben teszed, amit mondanak. Lényegtelen, hogy mit akarsz, azzal maximum csak magadat áltatod. Ugyanis az esély arra, hogy onnan bármikor feltörj a másik csoportba szinte egyenlő a nullával. Azonban nem lehetetlen. Aki nem mer, nem nyer.

De miért is írogatok össze-vissza ilyen hülyeségeket? Fogalmam sincs. Egy biztos, most mennem kell, mert van még egy fogadás, amit meg kell nyernem. Arra mérget vehettek, hogy nem én leszek az, aki behódol a másik akaratának! Megyek is és folytatom a kutatást. Majd még jelentkezem. Addig is semmi jót ne halljak rólatok!

xoxo A Győztes

Miután bezártam a blogot, azon gondolkoztam, hogyan és merre folytassam a keresést. Egyszerűen muszáj lesz találnom valakit, aki ismeri és elvezet hozzá. Meg is fogom találni azt az embert, már csak idő kérdése. Ugyanis én soha nem adom fel. Viszont ami még ennél is fontosabb, sohasem veszítek. Ez a játék pedig kifejezetten tetszik. Már előre látom, ahogy a győzelmem után azt teszi, amit mondok. Bárcsak ott tartanánk már!