Besos, Elizabeth Angel
6. fejezet - Közel, de mégis távol
Hellobello Világ! Komolyan kezdem azt hinni, hogy mindenki megőrült vagy legalábbis agyukra ment valami. Már el lehet érni őket, de mégis olyanok, mintha teljesen máshol járnának gondolatban. Hiába beszél hozzájuk az ember, vagy nem hallják meg, vagy elbeszélnek mellette. Fogalmam sincs, mit csináljak. Talán jobb, ha keresek új embereket, mert látszólag már nem sok embert érdeklek. Vagy legalábbis nagyon jól titkolják. De még mielőtt aggódni kezdenétek, nem leszek depis. Majd még jelentkezem.
xoxo A Győztes
Matthew szemszög:
A péntek estém gyakorlatilag ott fuccsolt be teljesen, hogy Alina-t lestem minden percben, hátha meglátom. Az agyam újra és újra lejátszotta az együtt töltött éjszakát, ami teljesen az őrületbe kergetett. Kell nekem az a lány, de fogalmam sincs, hogyan szerezzem meg. Emellett pedig nem nehéz kitalálni, hogy a mellettem ülő szépségről nem sok gondolatom volt. Amennyire érdekelt az elején, annyira el lett felejtve. Ez neki is feltűnt és egy idő után szó nélkül lelépett. Ezután már nem sok kedvem volt még az iváshoz sem, inkább hazamentem.
Szombaton még még mindig az ágyban feküdtem és aludni próbáltam, amikor valakinek ráragadt a keze a csengőre. Na persze nem szó szerint. Szívem szerint felpofoztam volna az illetőt, akárki is volt. Próbáltam úgy tenni, mintha nem hallanám, de nem úgy tűnt, hogy feladja, ezért muszáj volt felkelnem. A csengő éles hangjától már majdnem felrobbant a fejem. Alig vártam, hogy elérjek a bejáratig végre.
Amikor kinyitottam az ajtót, Kate állt velem szemben. Na igen, így már nem hiányzott annyira.
- Mit akarsz? - Kérdeztem nyűgösen. Már előre láttam szomorú sorsomat. Amint kiszúrja, hogy másnapos vagyok, nekem végem. Kate felvont szemöldökkel méregetett. Basszus!
- Te megint bulizni voltál? Most komolyan, mégis mi a fenét képzelsz magadról? Van egy barátnőd, aki nem mellesleg tőled terhes és te még mindig más lotyók után futsz?
- Kate, állítsd már le magad! Igen, tegnap elmentem inni, na és? Ha akarod, bejöhetsz körülnézni, hogy nem bújtatok senkit! Mi lenne, ha egyszer az életben bíznál bennem? Egyébként nem kellene mellőznöd a stresszt? Az rossz hatással van a babára. - Az utolsó mondat után még idegesebb lett, mint előtte. Már bántam, hogy megszólaltam.
- Csak ittál, mi? És egyedül? Na persze! Sohasem mész egyedül, mert mindig veled van a drága cimborád! Azt pedig ne is próbáld tagadni, hogy felszedtél valakit! Túl jól ismerlek ahhoz! És most ne gyere a gyerekkel, mert eddig sem érdekelt túlságosan!
- David elutazott, úgyhogy muszáj volt egyedül mennem! De mégis miért kellene magyarázkodnom? Higgy, amit akarsz! Most pedig gyorsan mondd, hogy miért jöttél, aztán mehetsz is! Rohadtul nincs kedvem a hisztidhez!
- Apa azt akarja, hogy jegyezz el és én is. Ha tetszik, ha nem, összetartozunk. - Azt hittem, felpofozom, amikor megláttam az önelégült mosolyát. Volt egy olyan sejtésem, hogy az apja nem magától találta ki ezt a marhaságot. Eljegyezni őt? Inkább a halál!
- Erről ne is álmodj, drágám. Most pedig mindent elmondtál, úgyhogy indulhatsz is!
Alina szemszög:
Paul csókja gyengéd volt és édes. Egyszerűen képtelen voltam ellenállni neki. Aztán eszembe jutott Gabe. Ez pedig elég erőt adott ahhoz, hogy eltávolodjak tőle.
- Paul, ez... mi ezt nem tehetjük. Gabe a legjobb barátod volt, én pedig a barátnője. Ráadásul barátom van. - Már megint itt tartunk. A francba. Már kezdett egyre jobban dühíteni, hogy folyamatosan Adam miatt kellett magyarázkodnom, mert a barátom, holott néhány napja semmit sem hallottam már róla. Sokkal egyszerűbb volt minden, amikor csak egy barát volt.
- Figyelj, Alina. Gabe halott, ezt el kell fogadnod. Ő sem akarja azt, hogy egész életedben miatta küldj el mindenkit. Lehet, hogy a legjobb barátja voltam, de azt soha nem tagadtam még előtte sem, hogy tetszel nekem. Akár hiszed, akár nem, ő is pontosan tisztában volt ezzel, ezért mesélt rólad keveset. Én pedig tiszteletben tartottam, hogy az ő barátnője vagy. Gabe már nincs itt, de én igen. Az elmúlt két-három nap alatt, amit velem töltöttél, egyszer sem keresett a barátod, igazam van? - Bólintottam. - Szerintem a ti kapcsolatotok egyenlő a nullával, már ne is haragudj. De most ne is beszéljünk erről. Alina, akarlak téged és nem érdekelnek a következmények. Ma este kapcsold ki az agyad és tedd azt, amihez kedved van. Majd holnap ráérünk azon agyalni, mekkora hibát követünk el. Nos, velem tartasz? - Paul miután elmondott mindent, amit szeretett volna, összeszedte magát és megállt előttem indulásra készen. Az agyam egy perc alatt olyan lett, mint egy hangyaboly. Össze-vissza kavarogtak a gondolataim. Rengeteg érvem volt, miért ne menjek Paullal. De a fenébe is, én is akartam őt.
- Ha már úgy is a pokolra jutok, akkor eggyel több bűn vagy kevesebb már nem lényeg. Na menjünk, mielőtt még meggondolom magam. - Paul kinyújtotta a kezét, amit el is fogadtam és segített felállni. Sietve kifizette a számlát és már ott sem voltunk.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki szuszog mellettem. Amikor megfordultam és megláttam az alvó Pault, önkénytelenül is elmosolyodtam. Az arcvonásai kisimultak és így inkább hasonlított egy kisfiúra, mint egy huszonegynéhány éves férfira. A haja teljesen összekócolódott az éjszaka során, de ez csak javított az összképen. Egyszerűen túl szép volt az egész ahhoz, hogy igaz legyen. Mintha csak megérezte volna, hogy őt figyelem, kinyitotta a szemét.
- Jó reggelt. - Mosolyogtam rá.
- Ennél jobbat nem is kívánhatnék, szépségem. - Egy lágy csókot lehelt az ajkamra.
- Azt hiszem, beszélnünk kellene.
- Alina, engem cseppet sem érdekel, hogy van barátod. Biztos vagyok benne, hogy ő nem tesz boldoggá. Én viszont meg tudnám neked adni, amit szeretnél, ha kapnék egy esélyt. Persze, ha azt szeretnéd, lehetünk barátok, de azt nem ígérem meg, hogy nem használom ki az első adandó alkalmat arra, hogy elcsábítsalak. Tudom, hogy ez most elég durván hangzott, de úgy gondolom, nincs sok értelme a kertelésnek. Neked kell eldöntened, mit is akarsz valójában.
- Én nem tudom. Nem vagyok szerelmes Adam-be. Azért egyeztem bele abba, hogy járjunk, mert ő az egyik legjobb barátom és féltem attól, hogy elveszítem, ha nemet mondok. Miatta teljesen meg kell változnom és ez megőrjít. Miután Gabe meghalt, nem egy pasi fordult meg az ágyamban, de sohasem érdekelt igazán egyik sem. De most gyakorlatilag mindent abba kell hagynom, ami segített elfelejteni őt. Kell egy kis idő, hogy rászánjam magam arra, hogy véget vessek ennek az egésznek, hiszen még nagyon az elején tart a kapcsolatunk. Félek, hogy azzal, hogy szakítok vele nem csak a szerelmét, hanem a barátságát is elveszítem. Ezt pedig nem akarom.
- Minél tovább halogatod, annál rosszabb lesz, Alina. Ha tudod, mit akarsz, tedd meg és ne gondolkozz. Ha vele maradsz, mindketten boldogtalanok lesztek. Ezt te sem akarhatod. És mit gondolsz kettőnkről?
- Nagyon megkedveltelek ez alatt a néhány nap alatt, de azt hiszem, hogy a tegnap éjszaka nagy hiba volt. Túlságosan is előre siettünk. Nem hiszem, hogy jó ötlet volt lefeküdni veled, amikor minden ennyire bizonytalan. Nagyon emlékeztetsz Gabe-re és nem szeretnélek átverni. Nem akarom, hogy a barátod árnyékaként legyél velem.
- Hidd el, hamar rá fogsz jönni, hogy legalább annyi különbség van köztem és Gabe között, mint amennyi hasonlóság. Találkozzunk továbbra is. Felőlem lehet titokban is vagy csak pár percre, de muszáj látnom téged. Ez után az éjszaka után nem sétálhatsz csak úgy ki az életemből, mert nem hagyom.
- Rendben, de nem ígérek semmit.
- Én sem ígérem, hogy nem vetek be mindent, hogy meggyőzzelek.
Matthew szemszög:
Kate távozása után mondanom sem kell, hogy mennyire ideges voltam. Persze, miért is hittem azt, hogy megúszom annyival, hogy vele maradok? Én marha! El kellett volna küldenem a francba már akkor. Most már késő bánat. Ki kell találnom valamit, de nagyon gyorsan!
Legszívesebben összetörtem volna mindent, ami az utamba került, de ezzel csak a szüleimet húztam volna fel, akik pedig ugyanúgy engem csesztettek volna. Inkább megfogtam az edzőcuccomat és elindultam az edzőterembe. Ott legalább senki sem zavar.
Miután úgy éreztem, hogy kellőképpen lehiggadtam, átöltöztem és elindultam haza. Igazából semmi kedvem nem volt senkivel sem beszélgetni, úgyhogy egyenesen a szobámba mentem. Legalább addig hagyjanak békén, amíg meg nem tudják Kate tervét. Akkor aztán úgy is a feje tetejére áll az egész ház. Már előre látom anyám és apám kioktatását. Persze, nem az lenne a gondjuk, hogy hogyan élek, az nem érdekli őket. Csak az számít nekik, hogy ne essen csorba a jó hírünkön. Márpedig ha elveszem Kate-t, amire semmi esély, akkor a hírnevüknek annyi. Hiszen Kate maga a sátán. Abban legalább igaza volt anyáméknak, hogy ne álljak össze vele, mert csak a bajt hozza rám. Természetesen nem hallgattam rájuk.
Este felé David küldött egy sms-t, hogy hazaért. Csodás! Hiába mondanék neki bármit, úgy sem értené. Különben is teljesen magába fordult. Én pedig senkinek sem könyörgök.
Úgy döntöttem, hogy elmegyek valahova inni megint. Semmi máshoz nem volt kedvem, csak a piáláshoz és a felejtéshez. Kezd minden kicsúszni az irányításom alól és fogalmam sincs, hogyan tudnám megállítani.
Gyorsan elmentem lezuhanyozni, majd kerestem tiszta ruhát. Ezután még eltettem a telefonomat és a pénztárcámat aztán már otthon sem voltam. Megint ugyanoda mentem, mint előző nap. Így legalább nem kellett sokat sétálnom.
Amikor beléptem az épületbe, egyenesen a pulthoz mentem és leültem az egyik szabad székre. Így legalább hamar megkapom a piámat.
Egy idő után már azt sem tudtam, hányadik pohárnál tartok. Ahogy kiürült az egyik, következett a másik. Még csak véletlen sem volt soha üres a poharam. Normál esetben a pia felszabadít és jobb lesz tőle a kedvem, de most semmit sem éreztem. Vagyis jobban mondva inkább csak az elkeseredettség maradt meg. Hiába ittam majdnem dupla annyit mint máskor, mégsem segített. Az egyetlen, ami segített volna felejteni, Alina volt. Csakhogy fogalmam sem volt, hol vagy hogyan találnám meg.
Alina szemszög:
Miután hazaértem Paultól, egyenesen a fürdőszobába mentem és vettem egy forró fürdőt. Közben pedig folyamatosan kattogott az agyam. Paulnak akárhogyan is nézem, igaza van. Nem játszhatom örökké a jó kislányt. Ettől függetlenül fogalmam sincs, mit tegyek. Ott van például a fogadás. Nem szeretném feladni, mert meg szeretném ismerni Matthew-t. Elég nagy benyomást tett rám a találkozásaink alkalmával. Aztán ott van a már említett Paul. Mellette egyszerűen szabadnak érzem magam. Ő nem ítél el, pedig tudja, mi a helyzet. Sőt, inkább még rá is tesz egy lapáttal az események bonyolítására. Az biztos, hogy ő nem adja fel egy könnyen azt, hogy megszerezzen. Őszintén szólva ez még imponál is nekem. A vele töltött napok kellemesen teltek és emiatt én sem szívesen mondanék le a társaságáról. Még akkor is ez lenne a véleményem, ha nem töltöttem volna vele az éjszakát.
Amikor már úgy gondoltam, hogy eleget áztattam magam, kikászálódtam a kádból és magam köré tekertem egy törölközőt. A szobámba érve kerestem egy egyszerű melegítőnadrágot és egy felsőt, majd miután felöltöztem, laza copfba fogtam a hajam. Úgy gondoltam, hogy otthonra nem szükséges kiöltöznöm, ezért a sminkkel sem bajlódtam.
Mielőtt azonban ismét elmerülhettem volna a gondolataimban, a telefonom jelezte, hogy jött egy sms-em. Néhány percig gondolkoztam, hova tehettem, majd eszembe jutott, hogy a táskámban hagytam. Miután sikerült a sok felesleges kacat között, megnyitottam az üzenetet. Éppen csak elkezdtem olvasni, amikor megszólalt a csengő. De népszerű vagyok ma!
- Megyek! - Kiáltottam, majd út közben szemügyre vettem az üzenetet.
"Ráérsz ma este? Ha igen, 7-kor találkozzunk a kávézóban. Én ott leszek. Paul"
Hihetetlen, hogy egy napot sem bír ki anélkül, hogy meg ne próbálna behálózni. Az sms-ét olvasva elmosolyodtam és így mosollyal az arcomon nyitottam az ajtót.
- Szia! - Köszöntött a barátnőm. Az elmúlt néhány napban felőle sem hallottam szinte semmit, úgyhogy éppen ideje volt jelentkeznie. Ez nálunk így működik. Ha akar jelentkezik, ha nem, nem. Megbeszéltük, hogy én csak vészhelyzet esetén keressem, nehogy megzavarjak valamit. Nála sohasem lehet tudni, mit látsz, amikor beállítasz hozzá. Volt egy-két kellemetlen tapasztalatom ez ügyben, azóta csak akkor megyek, ha tud róla.
- Szia! Gyere be!
Miután lefutottuk az illemköröket, elkezdtünk beszélgetni. Britney megkérdezte, mi történt azalatt az idő alatt, amíg nem beszéltünk. Meséltem neki arról, hogy anyával kibékültünk, hogy ellátogattam a temetőbe. Futólag még Pault is megemlítettem, de semmi konkrétat nem mondtam neki vele kapcsolatban. Egyenlőre maradjon csak az én titkom. Aztán végül arról beszéltem, hogy Adam milyen furcsa volt, amikor utoljára beszéltünk és hogy azóta sem keresett. Miután befejeztem, elhallgattam és vártam, mit mond Britney. Emiatt néhány percig csak csendben ültünk. Aztán már kezdett kicsit idegesíteni, hogy nem szólal meg.
- Britney! - Semmi válasz. Meglengettem előtte a kezem. - Britney!
- Bocsi, azt hiszem, kicsit elkalandoztam. Hol is tartottál?
- Már befejeztem egy ideje és nem kezdem el újra. Valami baj van? - Ezen egy kicsit gondolkozott, majd egy kérdést tett fel a válasz helyett.
- Szerinted lehetnék jó anya?
- Hm... fogalmam sincs, ez hogyan jutott most eszedbe, de szerintem igen. Vagyis szeretném azt hinni, hogy igen. Ahhoz viszont le kellene állnod a piálással és a többi hasonló dologgal. De ezt úgy sem fogod megtenni. - Egy ideig ízlelgette a hallottakat, majd bólintott.
- Most mennem kell, van egy kis dolgom. Majd beszélünk. - Azzal fogta magát felállt és elment.
Fogalmam sem volt, mi üthetett belé, de kezdtem belefáradni abba, hogy senki sem mond semmit. Inkább bementem a szobámba és azon gondolkoztam, milyen ruhába menjek este. Mert ezek után biztosan nem fogom kihagyni a találkozót Paullal.
Matthew szemszög:
Az agyam ismét csúnya játékot űzött velem Alina hiánya miatt. Ismét úgy éreztem, mintha ő haladt volna el mellettem. Az ő parfümjét egyszerűen képtelenség összetéveszteni máséval. De a legutóbbi esetből tanulva nem kezdtem el körbekémlelni, mert tudtam, hogy ez is csak olyan, mint egy délibáb. Inkább csak beképzeltem magamnak, hogy ő az, mert szeretném, hogy igaz legyen. Lehet, hogy belestem? Nem, az kizárt! Csak az alkohol beszél belőlem! Hogyan szerethetnék valakit, aki még csak nem is ismerek? Habár a testét volt szerencsém elég alaposan tanulmányozni. Na jó, Matthew elég legyen! Korholtam magam gondolatban. Ennél rosszabb már tényleg nem lehet.
Amikor már beláttam, hogy rajtam a pia sem segít, fizettem és távoztam.
Ötletem sincs, hogyan kerültem haza, viszont vasárnap arra ébredtem, hogy a fejem majd fel robban. Az ablakon beszűrődő napfény pedig nem segített rajta. Miután sikerült valahogyan talpra állnom, elsétáltam az ablakig és elhúztam a sötétítő függönyt.
Már éppen lefeküdtem volna vissza, amikor csengettek.
- Már megint ki a franc lehet? Ha Kate az, akkor esküszöm, felpofozom! - Morogtam, miközben az ajtó felé botorkáltam.
- Hű, haver, te aztán ramatyul nézel ki. - Állapította meg David, amikor kinyitottam a bejárati ajtót. Ezzel mondjuk sok újdonságot nem mondott.
- Te sem panaszkodhatsz. - Vágtam vissza neki. Valóban nem volt ő sem a legjobb formájában. A szeme alatt fekete karikák éktelenkedtek. Látszott rajta, hogy nem aludt valami sokat az elmúlt időben.
- Van valami hír a csajodról?
- Melyikre gondolsz?
- Első sorban Alina-ra, de ha jól sejtem, Kate is alkotott a távollétem alatt.
- Gyere be és mindent megtudsz.
Negyed órába telt, mire mindent kiadtam magamból. Nem vagyok valami beszédes, ha az érzéseimről van szó vagy a csajokról, de már tele volt a fejem, muszáj volt elmondanom valakinek. Azonban volt egy olyan sejtésem, hogy nem volt a legjobb ötlet David-nek mesélni. Ugyanis látszólag fényévekre volt gondolatban.
- Hé, figyelsz te rám egyáltalán? - Kérdeztem sértődötten. De még csak nem is nézett rám. - David! - Szóltam rá kicsit erélyesebben, mire összerezzent.
- Mi van? - Kérdezte csodálkozva.
- Éppen a véleményedet kérdeztem, de te magasról tojtál rám amíg beszéltem.
- Bocs. Figyelj, majd máskor folytatjuk, de most dolgom van.
- Szabad tudnom mi az? Vagy már szóba sem állsz velem?
- Ne legyél gyerekes. Szokj hozzá, te öntelt egoista, hogy másnak is van élete és problémája, úgyhogy nem ér rá mindenki veled foglalkozni! - Ezzel el is viharzott.
- Ennek tényleg elmentek otthonról!
Alina szemszög:
Negyed nyolc körül érkeztem meg a kávézóba, mivel kicsit feltartottak otthon. Anya mindenképpen beszélni akart velem. Nos, ez abból állt, hogy nagyjából tíz percig mondta a magáét, hogy vigyázzak Adam-mel és hasonló dolgokról magyarázott. Én pedig csak okosan bólogattam, hogy minél előbb távozhassak. Azonban anyának volt egy-két szava az öltözékemmel kapcsolatban is. Szerinte ugyanis túl kihívó a ruhám, mire én megnyugtattam, hogy ez nálam még visszafogott. Aztán elmondtam neki, hogy egy barátommal találkozok, nem Adam-mel, így kicsit megnyugodott és elengedett. Ha tudtam volna, hogy csak ennyit kell mondanom, nem kellett volna végighallgatnom a hegyi beszédet, de akkor már mindegy volt. Reméltem, hogy még időben odaérek és Paul nem lép le.
Szerencsére amikor beléptem a kávézóba, azonnal kiszúrtam, mert ugyanott ült, ahol szoktunk. Azonban volt mellette egy csaj. Mondanom sem kell, hogy ettől rendesen felment bennem a pumpa. Elgondolkoztam azon, hogy sarkon fordulok és távozok, de az nem én lennék. Én soha nem adom fel. Ráadásul ilyen könnyen nem csapja le senki a kezemről Pault. Így amilyen könnyedén csak tudta, végigmentem a kávézón és megálltam közvetlenül Paul mellett.
- Bocsi a késésért. - Mondtam tettetett zavartsággal, majd lehajoltam és adtam egy puszit a srác arcára. Csak hogy ne legyen túl feltűnő. Ugyanis hivatalosan még mindig Adam csaja vagyok. Sajnos.
- Szia, szépségem. - Mosolygott rám édesen, mintha csak egyedül lenne és arra várt volna, hogy megérkezzem. - Már azt hittem, hogy nem jössz el.
- Azt látom. - Mondtam fintorogva. - Anyám feltartott, de itt vagyok. - Tettem hozzá. Ezzel szerettem volna a csaj értésére adni, hogy ő itt már egy nem kívánatos személy, de nem vette az adást.
- Csak nem féltékeny vagy? - Kérdezte Paul egy kicsit közelebb hajolva, mire én egy gyilkos pillantással jutalmaztam. - Majd kiengesztellek este. - Mosolygott kajánul. Hihetetlen egy ember. Ide hív és mire megérkezem, már van társasága, de még van bőr a képén arra, hogy perverz megjegyzéseket tegyen.
- Ő kicsoda? - Kérdeztem kíváncsian, miközben végigmértem a csajt. Örömmel állapítottam meg, hogy a nyomomba sem ér. Nem is értem, hogyan szedte össze Paul.
- Ő az egyik munkatársam. Samantha, ő itt Alina. Alina, Samatha. - Rendezett egy gyors bemutatást Paul.
- Öhm... azt hiszem, én most megyek és magatokra hagylak. Beszélgessetek csak. - Mosolygott zavartan, majd felállt és elment. Jó pont.
- Na gyere, ülj le, te kis méregzsák. - Csibészes mosoly kíséretében megfogta a derekamat és lehúzott maga mellé. Innentől kezdve pedig Samantha le volt ejtve.
Gyorsan elmeséltem neki, mi volt Britney-vel, mire ő azzal próbált nyugtatni, hogy biztosan ideges, mivel az ő korában egy baba nem éppen a legjobb dolog. Azt tanácsolta Paul, hogy hagyjak neki egy kis időt, hogy nyugodtan átgondolhassa egyedül a dolgokat. Ugyanis nem könnyű döntés az, amit meg kell hoznia. Ezzel egyet is értettem.
Ezután Paul az este hátralévő részéről beszélt. Arról kérdezgetett, hogy van-e valami tervem. Mielőtt még válaszolhattam volna, megszólalt a telefonom. A kijelzőn Adam neve villogott.
- A francba, a pasim az. Ezt fel kell vennem. - Paul csak megértően bólogatott.
- Szia! - Köszöntem.
- Merre vagy, itt vagyok nálatok, de anyád azt mondta, hogy elmentél valakivel. Beszélnünk kell.
- Egy barátommal vagyok. Nem halaszthatnánk el holnapra a beszélgetést? - Igazából semmi kedvem sem volt ott hagyni Pault, mert jól éreztem magam vele. Adam pedig csak elrontaná a kedvem. Láttam Paul arcán, hogy igazán örül annak, hogy miatta próbálom lekoptatni a pasimat.
- De, legyen. Holnap délután itt leszek, megint. - Ezzel le is tett a telefont. Én pedig csak mosolyogtam.
- Na? - Kérdezte türelmetlenül Paul.
- Holnap délutánig szabad vagyok.
- Akkor ki kell használnunk minden percet. Gyere.- Motyogta, majd felhúzott és elindultunk hozzá. Megint.
Matthew szemszög:
David távozása után hogy a napom még szebb legyen, megjelent Kate az apjával. Amikor megláttam, esküszöm, legszívesebben kitekertem volna a nyakát annak a kígyónak. De megpróbáltam lehiggadni és kitalálni valamit, hogyan hárítsam el, a nem kívánt házasságot.
Miután beinvitáltam őket a házba és leültünk a nappaliba, Kate apja rögtön a lényegre tért.
- A lányom azt mondta, hogy nem fogod feleségül venni őt. Igaz ez? - Kérdezte ingerülten Kate apja. Látszott rajta, hogy már nem teljesen józan, de azért még tudatánál van. A pechemre.
- Beszélhetnénk erről négyszemközt? - Kérdeztem vissza. Ugyanis Kate apját könnyebb volt meggyőzni úgy, ha a lánya nem áll neki minden mondat után nyavalyogni. Már pedig nekem eszem ágában sem volt házasodni és el kellett érnem, hogy az apja is az én oldalamra álljon.
- Kate, menj ki és várj meg az autóban. - Adta ki határozottan az utasítást a férfi.
- De apa... - Kezdett volna a könyörgésbe Kate, mire az apja azonnal félbeszakította.
- Kifelé! Most! Ne mondjam el még egyszer! - Kiabált a férfi. Azután hála az égnek Kate fülét-farkát behúzva ment ki a házból. Egy pont nekem. - Mit akarsz?
- Ahogyan az előző találkozásunkkor ön a tudtomra adta, hogy milyen felelőtlen ember vagyok, rájöttem, hogy igaza van. Egy gyerek és a házasság pedig nagy felelősség. Valószínűleg ön is megérti, hogy egy ennyi idős fiú, mint én képtelen a családapa szerepet betölteni. Ezen kívül még nem töltöttem be a tizennyolcat, tehát nem házasodhatok össze a lányával. Azonban lenne egy ajánlatom. Nem veszem feleségül a lányát és önök is békén hagynak engem, amíg a baba megszületik. Amint világra jön, szólnak nekem és megcsináltatjuk a DNS-tesztet egy általam kiválasztott kórházban. Ha az eredmény szerint a gyerek az enyém, elveszem a lányát, de ha nem, akkor gondolom megérti, hogy nem szeretném többet látni. Szerintem ez egy korrekt ajánlat, mivel így a terhesség alatt önök figyelhetnek a lányukra és megadhatják neki azt, amit én nem tudnék. A gyerek megszületéséig viszont nem szeretnék találkozni egyik családtagjával sem. Mit mond? - Próbáltam olyan nyugodtan és komolyan előadni a hirtelen jött ötletemet, hogy a végére már én magam is elhittem, amit mondtam. Persze, eszem ágában sincs elvenni Kate-t. A gyerek szinte biztos, hogy nem az enyém, de még ha az is lenne, se kötelezhetne senki sem a házasságra. Ez a 21. század! Nem egy nő neveli egyedül a gyerekét. Kate-ből kiindulva az a szerencsétlen még a születést sem éli meg. Nem vagyok akkora hülye, hogy a vesztembe rohanjak.
Kate apján látszott, hogy jól átfontolja a hallottakat. Mivel nem mondott azonnal nemet, ezért reménykedhettem, hogy egyetért velem. Mivel ha ő belemegy, Kate már nem tehet semmit. Maximum annyit, hogy távozik az életemből. Lehetőleg örökre. Ráadásul ha mázlim van, addig megtalálom Alina-t és Kate-nek esélye sem lesz még a gyerekkel sem, hogy magához láncoljon. Egyszerűen túl jó ahhoz a tervem, hogy ne működjön!
- Rendben, legyen. Majd elintézem, hogy Kate távol maradjon tőled. De ha a gyerek a tiéd, úgy sem menekülhetsz előlünk. - Beleegyezésképp bólintottam egyet. Majd ha fagy! - Most pedig megyek. Majd találkozunk a kórházban kilenc hónap múlva.
- Már alig várom! - Mondtam kissé ironikusan, de szerencsére neki ez nem tűnt fel. Csendben felállt, kezet fogtunk és elindult, hogy elmondhassa a lányának a híreket. Ezután persze mondanom sem kell, hogy madarat lehetett volna fogatni velem.
Alina szemszög:
Hiába jártam elméletben Adam-mel és hiába szerettem őt úgy, mint egy testvért, képtelen voltam beletörődni abba, hogy "hozzá vagyok kötve". Még érte sem vagyok képes azt színlelni, hogy szeretem és vele akarok lenni. Hazudhatok akárkinek, de magamat nem tudom becsapni. Próbáltam elhitetni magammal is, hogy Adam mellett a helyem és örülnöm kellene, hogy vele járhatok, egyszerűen nem megy. Nem tudok úgy tekinteni rá, mint egy pasira. Egyszerűen elegem van ebből az egészből. Ha nem kényszerített volna bele ebbe a kapcsolatba, akkor biztosan nem jöttem volna össze vele. Miért nem találtam meg Pault azelőtt, mielőtt ilyen hülyeséget tettem volna? Vele minden annyira más. Nem csak egy egy éjszakás kaland, mint a többiek. Szeretek vele lenni és nem csak akkor, amikor éppen az ágyban vagyunk, hanem barátként is. Olyan, mintha Adam-et és Matthew-t egybegyúrták volna. Vagy mintha Gabe-t kicsit átformálták volna. Akárhogyan is nézem, kell nekem. De Adam miatt egyenlőre ő az én kis titkom marad. Megtartom magamnak addig, amíg végre ki nem tálalhatok mindent.
Az éjszaka Paul-lal ismét fantasztikus volt. Igazából hozzá tudnék szokni ahhoz, hogy minden reggel mellette ébredjek. Alig tudtam rávenni magam, hogy ott hagyjam, mert szívesen töltöttem volna vele az egész napot. De Adam-mel is találkoznom kellett, nehogy gyanút fogjon. Az enyhén szólva sem lenne szerencsés. Természetesen Paul sem könnyítette meg a dolgom. Minden tőle telhetőt bevetett, hogy maga mellett tartson. Végül jó néhány csókcsatát követően nagy nehezen rászántam magam az indulásra.
Mire Adam csengetett, éppen sikerült felöltöznöm a zuhanyzást követően. Semmi kedvem nem volt találkozni vele, de nem tehettem ellene.
- Szia, drágám! - Egy apró csókkal köszöntött, amikor belépett a házba. Magamban megjegyeztem, hogy ez a csók fel sem ér Matthew-éval vagy Paul-éval. De ezt hangosan nem mondhattam ki, pedig nagyon szerettem volna. - Sajnálom, hogy nem jelentkeztem, de sok dolgom volt.
- Azért egy telefonhívást vagy egy sms-t megejthettél volna. - Igazából nagyon nem érdekelt, mert sokkal jobban elvoltam nélküle. De a látszatot tartani kell.
- Most van egy kis időm, gondoltam eljövök hozzád. Régen beszéltünk már. Történt valami fontos ez alatt az idő alatt? - Nos, lássuk csak... Kibékültem anyával, meglátogattam apát és a halott barátomat a temetőben és összejöttem a halott barátom legjobb barátjával, aki mellesleg még él és le is feküdtem vele, nem is egyszer. Ja, és tegnap is miatta koppintottalak le. Na igen, ha ezt így elmondom, garantáltan felkapta volna a vizet. Bár lehet, hogy sikerült volna elüldöznöm. Mindegy, azért ekkora szemét én sem vagyok. Így, mint mindig, az egyszerűbb utat választottam.
- Nem történt semmi érdekes, csak a szokásos. - Bólogatott. - És neked mi volt olyan fontos, hogy minden szabad percedet elvette? - Látszott rajta, hogy igyekszik kitalálni valami hihetőt, de engem úgy sem tud átverni. És mivel egy kis ideig csak hallgatott, tudtam, hogy úgy is csak hazudni fog. Ezért nem is volt bűntudatom, amiért elhallgattam előle egyet, s mást.
- Gondok voltak otthon.
- Értem. És sikerült megoldani őket? - Na persze, ennél átlátszóbb hazugságot nem is találhatott volna ki. Viszont igyekeznem kellett, hogy ne látszódjon rajtam a kétkedés.
- Fogjuk rá.
Ezután ismét csend következett, amit a telefonom tört meg. Gyorsan előkaptam a zsebemből és láttam, hogy jött egy sms-em. Nem nagyon zavartattam magam, így gyorsan megnéztem, ki az és mit akar.
"Ma este ugyanakkor, ugyanott?"
Paul, mint mindig, elég lényegre törően fogalmaz. Majdnem elmosolyodtam, amikor belegondoltam, mi vár rám este ismét, de végül sikerült uralkodnom magamon.
Gyorsan bepötyögtem a választ, miszerint ott leszek, majd a figyelmemet ismét Adam-nek szenteltem. Ő még mindig csak némán ült és nézett. Gyorsan ránézett az órájára és valami olyasmit motyogott, hogy mennie kell, mert valami dolga van és nem akar elkésni. Na persze! De legalább megszabadultam tőle egy időre. Éljen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése