Besos, Elizabeth Angel
7. fejezet - Titkos kapcsolatok
Hellobello Világ! Már hiányoltatok, ugye? Biztos vagyok ebben. Tudjátok mi jobb annál, ha megkapod azt, amit akarsz? Az, ha mindezt titokban kell csinálni. Ettől valahogyan minden sokkal érdekesebb lesz. Sokkal jobban oda kell figyelni mindenre, de megéri az árát, nemde? Ez kicsit olyan, mintha tiltott gyümölcsre fájna a fogad. Az egész helyzet annyira izgató és játékos. Mintha újra kisgyerek lennék és csak egy játékot játszanék a barátokkal. Csakhogy ezúttal élesben megy a valós életben. Mint már tudhatjátok, a következmények nem nagyon érdekelnek. Úgy élem az életemet, ahogy jó nekem. Már pedig ezt most kifejezetten élvezem. Na de most megyek, mielőtt lebuktathatnám magam. Jót ne halljak felőletek!
xoxo A Győztes
Alina szemszög:
- El tudod képzelni, hogy eljött hozzám és körülbelül két-három mondat után lelépett, mert állítólag dolga van? Fogalmam sincs, mi van vele, de elegem van belőle! - Már vagy öt perce folyamatosan panaszkodtam Paulnak, aki csendben meghallgatott. Pedig nyilván voltak más elképzelései, miről beszélhetnénk.
- Figyelj, ez a srác egy idióta. Fogalma sincs arról, mit veszíthet. Még szerencse, hogy én tudom. - Mosolygott önelégülten. Nem tudom, miért, de ez valahogyan megnyugtatott. Ő legalább tényleg ott van velem.
- Mit csinálunk ma? - Kérdeztem vidáman. Bár volt néhány ötletem, mire gondolhat Paul.
- Hm... Mit szólnál ahhoz, ha elmennénk hozzám és ott folytatnánk... a beszélgetést? - A kaján vigyor az arcán elárulta, hogy terve szerint nem sokat fogunk beszélni, ahogyan eddig sem. Nekem pedig egyáltalán nem volt ellenemre a dolog.
Néhány perc múlva már ott álltunk Paulék házának a bejáratánál. Ő éppen a kulccsal vacakolt, amiért elkezdtem cukkolni. Elég vicces volt, ahogy egyik kezével az ajtót próbálja kinyitni, a másikkal pedig a derekamnál fogva próbált meg maga mellett tartani. Szerencsére egy kis szerencsétlenkedés után sikerült kinyitnia.
Amikor beléptünk és becsukta mögöttem az ajtót, hirtelen nekinyomott annak. A két kezét a derekam mellé tette két oldalt és szinte teljesen összeért a testünk annyira közel állt hozzám.
- Amiért így kigúnyoltál, meg kell, hogy büntesselek. - Szinte már az ajkamba suttogta a szavakat. Éreztem, ahogyan kifújja a levegőt.
- És mégis hogyan? - Kérdeztem mézes-mázos hangon.
- Hm... Azt majd még út közben kitalálom. - Egy gyors csókot lehet az ajkamra, majd felkapott a vállára és elindult a szobája felé.
- Hé, tegyél le, te állat! - Kiabáltam rá, de nem sikerült túl komolyra, mert elnevettem magam.
Amint beértünk a szobájába és sikerült újra két lábon állnom, azonnal letámadta az ajkaimat. Olyan szenvedélyesen csókolt, mint eddig talán soha. A kezei elkezdtek a testemen barangolni, majd végül a ruhám cipzárjánál állapodtak meg. Szinte kínzó lassúsággal húzta le a cipzárt Paul, hogy az őrületbe kergessen. Közben pedig "csak véletlenül" ért szinte folyamatosan hozzá a bőrömhöz. Amikor végre sikerült végrehajtania ezt a meglehetősen bonyolult műveletet, egy lépést hátrált, majd a ruhám a földre hullott. Így már csak a fehérnemű takarta el a testem.
- Gyönyörű vagy. - Suttogta kissé rekedtesen, majd újra megcsókolt. Én pedig elkezdtem a pólóját felfelé húzni. Így folyamatosan kirajzolódott a kidolgozott felsőteste, amely minden alkalommal ámulatba ejt. Amikor megszakítottam a csókunkat, hogy áthúzzam a feje fölött a pólóját, felhorkant.
- Hé, csigavér, kislány. Előttünk az egész éjszaka. - Nevetett fel. Én pedig ahelyett, hogy bármivel visszavágtam volna, egyszerűen csak megcsókoltam és ezzel sikerült elhallgattatnom.
Matthew szemszög:
A tervem sikeres végrehajtása után úgy döntöttem, hogy ezt meg kell ünnepelnem. Hála az égnek, na meg persze a hihetetlen észjárásomnak megszabadulok Kate-től. Ennél jobban nem is sikerülhetett volna a nap. Ennek örömére úgy döntöttem, hogy ideje lenne felszedni valakit. Egyedül nem az igazi az ünneplés.
Néhány perc sétálás után ismét a szokásos kávézóban kötöttem ki. Már szinte kezd a törzshelyemmé válni. Ennek ellenére eddig nem sok jó élménnyel gazdagodtam az ott eltöltött idő alatt. De ezt a kellemetlenséget igyekeztem elfelejteni.
Leültem az egyik asztalhoz, majd elkezdtem pásztázni a "tömeget". Valószínűleg nem az volt a legforgalmasabb napjuk, de ennek ellenére azért akadtak dögös csajok. Miattuk pedig már megérte oda menni.
Miután megkaptam az első italomat, tovább nézelődtem és próbáltam szűkíteni a kört. Több, mint valószínű, hogy sokkal tovább legeltettem a szemem néhányukon, mint az illik, de cseppet sem érdekelt. Aztán amikor kinyílt az ajtó és hátrafordultam, szinte leesett az állam. Egy igazi bombázó lépett be.
A ruhája nem sokat fedett a testéből, de ahhoz elég igényes volt, hogy ne tűnjön egy egyszerű kurvának. Az alakja így távolról nézve szinte hibátlan. Az arcát leszámítva szinte tökéletes más volt külsőre Alina-nak. Nekem természetesen ez éppen elég volt. Ahogyan egyre közelebb lépett, egyre szemtelenebbül időzött el a szemem egy egy testrészén. De ezzel nem voltam egyedül. Ugyanis elég feltűnő jelenség volt ahhoz, hogy az ott tartózkodó férfiak figyelmét magára vonzza.
Aztán megállt az asztalom mellett és a gyönyörű ajkait mosolyra húzta. Ez volt az a pont, ahol végképp eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad, megszerzem.
- Leülhetek? - Kérdezte ártatlanul. Na persze, ő és az ártatlanság. Valahogyan nem fért meg egymás mellett a kettő, de ezt inkább nem tettem szóvá, nehogy elüldözzem.
- Természetesen. - Mosolyogtam. A pincér szinte azonnal odajött hozzánk és ő is végigmérte a társaságomban lévő hölgyet. Szegény srác annyira elbambult, hogy már nekem kellett rászólnom, hogy ideje távoznia. Ő persze rákvörös fejjel ezt meg is tette. A lány pedig halkan kuncogott.
- Elképesztően nézel ki. - Bókoltam.
- Tudom. - Válaszolta mosolyogva. - Tudod, gyakran mondják ezt. Nem is értem, hogy miért. - Úgy tett, mintha tényleg nem tudná. Őszintén szólva nem szeretem a buta csajokat. Azt meg pláne nem, a hülyének tettetik magukat.
- Valószínűleg azért, mert ez így van és ezt te is pontosan tudod.
- Oh... - Kicsit meglepte a válaszom. Talán nem számított arra, hogy így reagálok a kijelentésére. - Úgy tűnik, téged nem az ártatlan kislányok érdekelnek. - Bólintottam, majd közelebb hajoltam hozzá.
- Tudod, jobban szeretem a szenvedélyes lányokat. - Magyaráztam kihívóan és rákacsintottam. Ezután pedig rendesen visszaültem a helyemre.
- A nevem Alexa. - Mutatkozott be.
- Matthew vagyok és nagyon örülök a találkozásnak.
- Hát még én. - Mosolygott.
Ezután rendeltünk még néhány italt és beszélgettünk teljesen lényegtelen dolgokról. De egy idő után már nem tudtam visszafogni magam. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Ő pedig semmi jelét nem mutatta az ellenállásnak, hanem visszacsókolt. Nem szívesen szakadtam el tőle, de valahogyan muszáj volt oxigénhez jutnom, mert már szinte megfulladtam a hiányától.
- Mi lenne, ha máshol folytatnánk... az ismerkedést? - Kérdeztem kissé tétován. Annyira még nem ismertem, hogy megállapíthattam volna előre, beleegyezik-e. De szerencsére ezt tette.
Kézen fogva hagytuk el a helyet, majd elindultunk a házam felé. Út közben alig bírtam türtőztetni magam, hogy neki ne essek, de valahogyan azért sikerült. A házba belépve viszont szinte azonnal egymásnak estünk.
Alina szemszög:
Hétfőn reggel pechemre éppen belefutottam anyába, amikor délelőtt hazaértem. Enyhén szólva sem örült annak, hogy egész éjszaka máshol voltam a tudta nélkül. Na, nem mintha eddig nem tettem volna ezt. De amióta Adam-mel vagyok, azóta úgy figyel, mint azelőtt soha. Olyan, mintha nem is érdekelte volna eddig, hogy minden héten más pasi ágyában feküdtem volna, de Adam-hez nem akar elengedni. Ha tudná, hogy nem is vele voltam, hanem egy másik pasival.
Ahogyan elképzeltem, milyen arcot vágna, ha megtudná, hogy Adam mellett Paullal is találkozgatok, nehezen tudom visszatartani a nevetést. Sokan a viselkedésem miatt ribancnak néznek. Egészségükre! Ők semmit sem tudnak rólam, úgyhogy nem is érdekel a véleményük. Viszont a családomból már csak anya maradt, így azért ügyelek arra, hogy ne marjam el magam mellől teljesen.
Szerencsére sikerült megnyugtatnom azzal, hogy az egyik barátomnál aludtam csak. Mondjuk, ez igaz is volt, hiszen Paul nem csak a szeretőm, hanem egy jó barátom is. Az mellékes, hogy egy apró részletet elhallgattam előle.
Viszont azon el kellett gondolkoznom, hogy anyánál hogyan magyarázom majd ki magam az éjszakai kimaradások miatt. Mert nyilván elég feltűnő, ha egy éjszakát sem töltök otthon úgy, hogy barátoknál alszok, miközben van pasim. Előbb-utóbb neki is leesne, hogy valami nem stimmel. Erről mindenképpen kell majd beszélnem Paullal.
Mintha csak megérezte volna, hogy rá gondolok, elkezdett csörögni a telefonom. Ő hívott.
- Szépségem, illik köszönés nélkül lelépni? Nem csak az alkalmi ágymelegítőd vagyok. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem így gondolod. - Próbálta sértődötten előadni, de éreztem a hangján, hogy közben mosolyog.
- Majd kiengesztellek ezért valamivel. - Erre a kijelentésemre felnevetett. - Most mi van? Egyébként pedig beszélnünk kellene.
- Semmi, semmi, csak lenne néhány remek ötletem a kiengesztelést illetően.
- Ezt rögtön gondoltam. Perverz. - Nevettem.
- Na, de miről is lenne szó? Valami baj van?
- Nem, még nincs baj, de jó lenne, ha tudnánk találkozni. Lehetőleg délután.
- Mi az, már nem bírod ki estig? Ennyire telhetetlen vagy? - Kuncogott. - Na jó, gyere háromra hozzám. Vagy van valami kifogásod a helyszín ellen?
- Rendkívül humoros vagy ma, drágám. Ott leszek. Miért lenne kifogásom? Így legalább nem vesztegetjük el a sétálással az időt.
- Telhetetlen vagy. De azért szeretlek. - Mondta nevetve. Ettől pedig megdobbant a szívem. Azt mondta, hogy szeret. Még ha nem is direkt fejezte így ki magát, de megtett. Kimondta. Ez pedig boldoggá tett. Ahogyan mellette is boldognak érzem magam.
- Tudom. Majd találkozunk nemsokára. - Ezzel le is tettem a telefont.
Matthew szemszög:
Hétfőn reggel arra ébredtem, hogy valaki édeses szuszog mellettem. Amikor oldalra fordítottam a fejem és megláttam a sötétbarna hajkoronát, gondolkozóba estem. Először az jutott eszembe, hogy ismét Alina-val voltam, aztán beugrott az előző éjszaka. A lány nevére viszont nem emlékeztem. Szívás.
Óvatosan álltam fel, nehogy felébresszem a még alvó lányt, majd elindultam a fürdőszoba felé.
Zuhanyzás közben azon gondolkoztam, hogy annak örülnék-e jobban, ha a lány mire végzek elmenne vagy ha maradna. Komoly kapcsolatot nem szerettem volna semmiképpen, mert az nekem nem megy. Különben is az eddigi tapasztalataim nem túl fényesek.
Viszont nem hagyhattam, hogy ő is eltűnjön egyetlen szó nélkül, mint Alina. Akit azóta sem tudok elfelejteni és akit azóta sem találok. Ez a lány pedig szinte teljesen olyan, mint ő. Akár testvérek is lehetnének. Na jó, azért remélem, hogy nem azok. Enyhén szólva kellemetlen szituáció lenne, ha kiderülne.
Miután már eleget áztattam magam, elzártam a vizet és kerestem egy törölközőt. A sikeres törölközés után lazán a csípőmre tekertem, majd elindultam a szobámba, hogy keressek valami ruhát.
A lány - akinek a neve még mindig nem jutott eszembe - éppen öltözködött.
- Oh, szia! - Köszönt meglepetten, amikor észrevette, hogy ott vagyok. A tekintete megakadt a mellkasomon, de ezért éppenséggel nem haragudtam meg.
- Szia, szépség. - Mielőtt tiltakozhatott volna, közelebb léptem hozzá és megcsókoltam.
Szerencsémre semmilyen ellenállást nem mutatott, sőt, egyre hevesebben viszonozta. A kezem önkénytelenül is felfedező útra indult a testén. Na, nem mintha előző éjszaka már nem sikerült volna megismerkednem a testével. Már éppen kezdtem volna ismét megszabadulni a szoknyájától, amikor a csókot megszakítva hátrált egy lépést.
- Sajnálom, de mennem kell. Már várnak rám.
- Szóval van barátod...
- Igen. Nem! Mi? Dehogyis! A családommal találkozom. Úgy volt, hogy ma jövök haza, de már tegnap megérkeztem, szerencsére. - Mosolygott. - Most viszont ideje velük is találkoznom.
- Mi a teljes neved? Csak ha keresnélek, mert valószínűleg foglak...
- Alexa Light. De egyszerűbb lett volna a telefonszámomat elkérni. - Kacsintott. Bennem pedig egy pillanatra megállt az ütő. Nem, az nem lehet...
- Véletlenül nincs egy David nevű bátyád?
- De. Úgy is volt, hogy ő jön ki elém a reptérre, de erre már nem lesz szükség. Miért, talán ismered? - A francba! Ekkora idióta is csak én lehetek! Lefeküdni a legjobb barátom húgával? Atya világ! Bele sem merek gondolni, ebből mekkora cirkusz lesz.
- Öhm... Ami azt illeti elég jóban vagyunk. Éppen ezért nos örülnék, ha nem mesélnél nekik a velem töltött éjszakáról. Azt hiszem, David nem kifejezetten díjazná.
- Mégis miért lenne az ellen kifogása, hogy lefeküdtem veled?
- Azért, mert ismer. Tudod, elég sokan megfordulnak nálam és többnyire senki sem marad egy éjszakánál tovább. - Egy pillanatra elkerekedett a szeme és látszott rajta, hogy megdöbbent. Talán arra várt, hogy kertelek majd. Az nem én lennék. De aztán sikeresen rendezte a vonásait és egyenesen a szemembe nézett,miközben beszélt.
- Nem kell engem félteni. Hidd el, nem vagyok olyan ártatlan kislány, mint amilyennek hisznek. Évekig egyedül voltam külföldön. Semmit sem tudnak arról, mi történt ez idő alatt. Ráadásul úgy gondolom, hogy elég érett vagyok ahhoz, hogy magam döntsem el, kivel találkozom és kivel nem. Már pedig örülnék, ha nem csak egy egy éjszakás kaland lennék neked.
- Ezzel egyetértek, de akkor is tartsuk titokban. Mostanában kicsit furcsa a bátyád és amíg nem rendeződik minden, addig nem szeretném magamra haragítani.
- Ahogy akarod. - Adott egy csókot. - Ma este találkozzunk ott, ahol megismerkedtünk.
- Nyolcra ott leszek. - Viszonoztam a csókot.
Aztán Alexa elhúzódott és elment. Én pedig nem tudtam, hogy örülnöm kellene vagy félnem, amiért titkos kapcsolatot akarok David húgával.
Alina szemszög:
Paul-hoz érve, éppen meg akartam nyomni a csengőt, amikor kinyílt az ajtó. Paul megragadta a kezem és behúzott, majd gyorsan becsukta mögöttem az ajtót és nekinyomott.
- Már azt hittem, sohasem érsz ide. - Egy szenvedélyes csókkal köszöntött.
- Ha tudtam volna, hogy ilyen fogadtatásom lesz, jobban sietek. - Mosolyogtam rá.
- Gyere, a szüleim még nem értek haza, úgyhogy van egy kis időnk kettesben. - Megfogta a kezem és elindult a szobája felé.
- Beszélnünk kellene. - Megtorpant előttem, majd megfordult.
- Az ráér később is. - Mosolygott kajánul. - Azt hiszem, tudok jobb elfoglaltságot annál.
- Még hogy én vagyok a telhetetlen. - Nevettem. Aztán szó nélkül követtem.
Nem sokkal később egymás mellett feküdtünk. A fejemet Paul mellkasára hajtottam, ő pedig átölelte a derekamat. Még mindig kicsit zihálva lélegeztünk, de már kezdett a légzésünk visszaállni a normális ütemére.
- Miről szerettél volna beszélni? - Kérdezte, miközben a szabad kezével a hajammal játszott.
- Arról, hogy ezentúl nem találkozhatunk csak esténként. Anya már így is furcsának tartja, hogy az elmúlt néhány éjszakát barátoknál töltöttem, mert ez nem jellemző rám. Szerintem azt hiszi, hogy Adam-mel vagyok éjjelente. Az viszont elég gáz lenne, ha erről őt is megkérdezné. Úgyhogy mielőtt lebuknánk ilyen kis apróság miatt, inkább változtassunk. Találkozzunk napközben is. De mindig más időben és csak egy-két órát. Úgy senkinek sem fog feltűnni semmi. Legalábbis remélhetőleg. - Paul egy ideig csak csendben emésztgette a hallottakat, mielőtt megszólalt.
- Rendben, viszont akkor nem találkozhatunk sokat itt sem.
- Ez igaz.
Ezután egy ideig mindketten némán feküdtünk. De nem is volt baj a némaság. Nem volt idegesítő, hanem éppen az ellenkezője. Megnyugtatott, hogy ott lehettem Vele. Kicsit hasonlított a jelenet a szappanoperákban látottakhoz. Na, nem mintha nézném őket, de néha akaratlanul is látom, ha éppen csatornákat váltok a tévén.
- Paul?
- Hmm?
- Miért jó neked az, hogy titokban velem találkozol? Úgy értem biztosan akadna olyan lányok, akik ezer örömmel ugornának a nyakadba és nem kellene bujkálnotok.
- Szeretek veled lenni. És nem csak az ágybéli teljesítményed miatt, bár az sem egy utolsó szempont. - Elnevette magát. - De te egy rendkívül értékes lány vagy, még ha nem is hiszed. Szeretek veled beszélgetni. Már akkor felfigyeltem rád, amikor Gabe bemutatott. Egyre többet gondoltam rád és nem csak addig, amíg ő élt, hanem azután is gyakran eszembe jutottál. De semmit sem tudtam szinte rólad, így lehetetlen volt, hogy találkozhassam veled, amíg be nem sétáltál a kávézóba. Azonnal tudtam, hogy eljött az én időm. Mivel ha akkor nem lépek, valószínűleg most sem lennénk itt. Sőt, lehet, hogy többet nem is találkoztunk volna azután. Nem tudom, hogy tényleg szerelem e, amit irántad érzek, minden esetre nem fogom hagyni, hogy bárki is elvegyen tőlem. Hacsak te nem akarod. Mert sohasem állnék a boldogságod útjába.
Matthew szemszög:
Alexa távozása után egész nap azon kattogott az agyam, hogy mégis mit csináljak. Érdekelt a lány, nagyon is. Viszont abban nem voltam biztos, hogy nem csinálná-e ugyanazt, amit Kate, csakhogy maga mellett tartson, ha én menni akarok. Egyszerűen ki nem állhatom a kötöttséget. Persze, jó lenne néha találkozgatni vele, mert kétségtelen, hogy az ágyban nagyon jó. De ő mégis csak a legjobb barátom húga.
Ráadásul Alina-t sem tudom kiverni a fejemből. Úgy érzem, kezdek teljesen begolyózni. Még senki sem érte el azt, hogy hiányozzon vagy hogy egyáltalán gondoljak rá. Neki sikerült, de még sincs sehol. De ha sikerülne megtalálnom, akkor szó nélkül dobhatnám Alexa-t?
Mi van akkor, ha valami érthetetlen oknál fogva szerelmes lesz belém? Mert az nyilvánvaló, hogy engem ez a veszély nem fenyeget. Mit csinálok akkor? Az biztos, hogy David az életben nem szól hozzám többet. Ez megérné nekem vajon?
Este az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy elmegyek a találkára. Ennyivel úgy éreztem, hogy tartozok Alexa-nak. Viszont megfogadtam, hogy nem fogok többet lefeküdni vele. Persze ez az elképzelés csak addig tartott, amíg meg nem láttam. Nem igazán könnyíti meg a dolgom, az biztos.
Szerencsére legalább nem mászott rám azonnal, ahogy odaértem hozzá. Ettől legalább egy kicsit fellélegezhettem. Aztán elkezdte mesélni, milyen volt az első napja a családjával. Igazából egyáltalán nem érdekelt, de amíg arról beszélt, legalább elterelte a figyelmemet. Közben pedig elfogyasztottunk néhány italt is.
Miután befejezte a mondókáját, közelebb hajolt, de úgy, hogy láttatni engedte a melleit a mély dekoltázsú ruha alatt. Ezután már csak azt vettem észre, hogy megfogja a kezem és távozunk.
Szerettem volna azt mondani, hogy csak azért mentem vele, mert ittam. De valójában nem ez volt a fő ok, hanem az, hogy pasiból vagyok. Megpróbálhatom meggyőzni magam arról, hogy ne akarjam minden alkalommal megfektetni, amikor látom, de ahhoz túl jól néz ki. Őszintén szólva, szerintem nem sokan állnának neki ellen, ha bevetné a bájait.
Amikor a házunk előtt álltunk meg, kicsit meglepődtem. Igazából reménykedtem abban, hogy nem emlékszik, hol lakom, hátha így megszabadulok tőle, de ez az elmélet nem igazán volt helyes, mint kiderült. Ennek ellenére beengedtem.
Amint sikerült becsuknom az ajtót, azonnal letámadott. Szenvedélyes volt, azt meg kell hagyni. És mivel én sem vagyok fából, természetesen viszonoztam a csókot. A heves csókcsata teljesen beindított és csak arra tudtam gondolni, hogy minél előbb benne lehessek.
- Akarlak, Alina, most. - A kijelentésem után elhúzódott tőlem, amit egyáltalán nem értettem. Azt hittem, hogy ő is kíván engem.
- Te... te Alina-nak szólítottál. - Elborzadva nézett rám. Basszus! Ott álltam vele szemben teljesen leforrázva. Azt sem tudtam, mit mondjak. Ezt sehogyan sem tudnám kimagyarázni. Amikor látta, hogy nem fogok megszólalni, ő tette. - Ez az Alina vagy ki a barátnőd?
- Nem. - Csak ennyit bírtam kinyögni. Reméltem, hogy ennyiben hagyja a dolgot, de sohasem azt teszi, amit szeretnék.
- Akkor mégis mi a fenéért szólítottál így? - Kérdezte sértődötten.
- Fogalmam sincs, érted? - Felemeltem a hangom, mert már nem tudtam mit csinálni. Aztán vettem egy mély levegőt és folytattam. - Fogadtam vele, amikor először találkoztunk. Rettentő dögös lány, de lelépett, mielőtt bármi történhetett volna. A második találkozásunkkor, ami puszta véletlen volt, egy barátom ágyában kötöttünk ki. Szerintem nem kell részleteznem azt az éjszakát. Reggel, mire felkeltem, eltűnt és azóta sem láttam. A fogadás pedig még mindig áll. Eredetileg a főnyeremény az lett volna, hogy megkaphatom őt, de nem tudtuk visszafogni magunkat legutóbb. De ettől én még állom a szavam és egyszer meg fogom találni őt.
- De belezúgtál abba a csajba? - Nézett rám értetlenül.
- Mi? Dehogy is! Hiszen nem is ismerem! Semmit sem tudok róla azon kívül, hogy az ágyban nagyon jól megértjük egymást. Viszont még néhányszor szívesen élvezném az előbb említett tudásomat vele kapcsolatban.
Alina szemszög:
Miután hazaértem Paul-tól, ismét találkoztam anyával, de ezúttal nem tett megjegyzést. Ennek pedig örültem. Így legalább miatta nem kell aggódni.
A szobámba érve elővettem a táskámból a telefonomat. Akkor láttam, hogy már három nem fogadott hívásom is volt. Csodás! Gyorsan megnéztem, ki keresett. Egyszer Britney hívott, utána pedig kétszer Adam. Először Britney-t hívtam vissza, Adam várhat.
- Segítened kell. - Mondta a barátnőm már-már könyörgő hangon, amint felvette a telefont.
- Szia! Köszönöm, jól vagyok és te? Mi történt?
- Nincs kedvem most a hülyéskedéshez, Alina. Nem hívtalak volna, ha nem lenne nagy baj. - Na persze, ha nincs baj, én sem létezem. Ezt a gondolatot inkább megtartottam magamnak. - Nem sikerült időben befizetnem a lakbért és ezért kilakoltatnak. Fogalmam sincs, hova mehetnék. A szüleim hallani sem akarnak rólam, pedig még azt sem tudják, hogy terhes vagyok. Esetleg egy ideig meghúzhatnám magam nálatok? - Britney kérése nem kicsit lepett meg. Főleg azért, mivel ő mindig kényesen ügyel arra, hogy ne legyen tartozása. Lehet, hogy nem egy komoly lány, de ilyenekkel nem viccel.
- Miért nem tudtad időben befizetni a lakbért? Sohasem voltál még elmaradva vele.
- A kórházi ellátás többe került, mint gondoltam volna. - Mondta nyugodtan.
- Te... elvetetted a babát? - Kérdeztem meghűlve. Azt hittem, hogy legalább meggondolja magát és nem csinál ekkora hülyeséget.
- Nem, de majdnem elvetéltem.
- Mi van? - Mi lehet még, amiről nem tudok? Megölt valakit és eltemette vagy mi?
- Hülye voltam, az van. Betéptem, mert nem gondoltam, hogy baj lehet belőle. Nos, rosszul hittem. Néhány napig a kórházban kellett maradnom.
- Te nem vagy normális! Mégis mi a francot képzeltél?
- Figyelj, nem kell, hogy kioktass! Hibáztam, ez van, már nem tudom visszacsinálni. De legalább volt időm gondolkozni. Nem fogom elvetetni a babát. Nem tudom, milyen élete lesz mellettem, de megpróbálok jó anya lenni, ha már így alakult.
- Végre észhez tértél. - Mondtam megkönnyebbülten. Néhány másodpercig mindketten csak hallgattunk. Közben pedig megszólalt a csengő, így elindultam ajtót nyitni. - Figyelj, most le kell tennem. De ne aggódj, anyával én mindent lerendezek. Már ma vagy holnap jöhetsz is.
- Köszönöm. -Ezzel letette a telefont, én pedig ott álltam Adam-mel szemben és fogalmam sem volt, mit mondhatnék neki.
De mire bármi értelmeset kitalálhattam volna, beljebb lépett és megcsókolt. Nem csókol rosszul, mégsem éreztem semmi különöset.
- Hiányoztál. - Mondta, miután eltávolodott. Hinni szerettem volna neki, de valahogyan nem ment. Folyamatosan megfeledkezik rólam, amióta a barátnője vagyok. Azelőtt persze folyton a nyakamon lógott.
- Te is. - Hazudtam. Kíváncsi voltam, mit akar, bár nem hittem, hogy bármit is mond majd.
- Ráérsz ma este? Elmehetnénk valahová. Már úgy is régen töltöttünk együtt egy kis időt. - Persze, mert te folyton elfoglalt vagy.
- Ma este nem jó, mert megígértem Britney-nek, hogy beszélek anyával.
- És az nem ér rá máskor? - Kérdezte gorombán. Na jó, ez már mindennek a teteje! Hogy jön ő ahhoz, hogy szemrehányást tegyem, mert segíteni akarok a barátnőmnek?
- Nem, nem ér rá. Fontos dologról van szó.
- Akkor miért nem hívod fel?
- Mert nem telefontéma.
- Jól van, akkor majd esetleg hívj fel vagy vedd fel a telefont, ha hajlandó vagy normálisan beszélni. - Morogta, majd elviharzott.
Matthew szemszög:
Alexa néhány percig csak csendben emésztgette a hallottakat, majd közelebb lépett. Két kezét a mellkasomra helyezte és lassan haladt lefelé.
- Az a csaj eltűnt, de én itt vagyok. Tegnap éjjel nem panaszkodtál a teljesítményem miatt, úgyhogy akár meg is ismételhetnénk. - Suttogta érzékien. Én pedig nem szórakoztam sokat a döntéssel. Szenvedélyesen birtokba vettem az ajkait és megpróbáltam a hálószoba felé irányítani.
Másnap reggel ismét ugyanúgy azon gondolkoztam, mit tegyek Alexa-val, mert abban igaza volt, hogy ő ott van és jól is érzem magam vele, de David húga. Igen, ez az egyetlen ellene szóló érvem. És valljuk be, elég nyomós. Az utóbbi időben vagy eltűnt David, vagy gyakorlatilag valaminek mindig elmondott, holott ez korábban nem volt jellemző rá. Nem is értem, mivel húztam ki nála a gyufát.
- Nos, Matthew, akkor mi legyen? Keseregsz, amíg meg nem találod azt a rib... csajt vagy esetleg találkozzunk gyakrabban?
- A bátyád megölne, ha megtudná, hogy lefeküdtem veled.
- Nehogy már tőle félj! Ennél idiótább kifogást még életemben nem hallottam! Mégis mi a bajod azzal, hogy összejárunk néha?
- Az, hogy nem vagyok a kapcsolatok híve. Egyszer próbáltam meg és azt a tortúrát nem csinálom még egyszer végig. Az is úgy kezdődött, hogy néha-néha ágyba bújunk, aztán a csaj többet akart. Én hülye, beleegyeztem. Ennek ellenére továbbra is felszedtem lányokat és szexeltem velük, ugyanúgy, mint a "barátnőm". Aztán nem rég kitalálta, hogy terhes, mert dobni akartam. De a legszebb az volt, amikor rá akartak venni az apjával, hogy vegyem el feleségül. Én nem keresek szerelmet és kapcsolatot sem. Nekem a lányok csak egy éjszakára kellenek, utána mehetnek. Senki kedvéért sem fogok megváltozni. Már pedig, te már így is többet maradtál egy éjszakánál. Ha pedig még ennél is többet engedek, többet akarsz majd idővel, aminek a vége az lesz, hogy nagyot koppansz. Nem akarom emiatt a kis kaland miatt elveszíteni a legjobb barátomat.
- Egyáltalán nem ismersz, Matthew. Honnan tudod, hogy én nem ugyanazt csinálom a pasikkal, mint te a csajokkal? Egyébként pedig kapcsolatra szó sem volt. Néha szexelünk és ennyi. Ebben semmi bonyolult nincs. Megnyugodhatsz, én nem olyan vagyok, mint az a lökött tyúk. Ennél azért többre tartom magam. És nem foglak arról kérdezgetni, mikor és kivel feküdtél le. Én sem fogok neked ilyenekről beszámolni. David-nek pedig nem kell mindent tudni. Ha esetleg úgy adódna, hogy az ágyon kívül találkozunk mondjuk a bátyám által, akkor úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna köztünk. Nem olyan nehéz ez. A kérdés csak az, hogy akarod-e. Mert abban biztos lehetsz, hogy nem fogok neked könyörögni. - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lepett meg a nyíltsága. Elképedve néztem rá, miközben ő mondta a magáét. Valamiért nem egészen ilyennek képzeltem el. Teljesen más, mint David, sokkal belevalóbb. Tudtam, hogy értékes dolog forog kockán forog kockán, jelen esetben a legjobb barátom, de imádok a tűzzel játszani.
- Rendben, legyen. De senkinek se szólj egy szót sem. Majd hívlak, ha jó nekem.
- Ahogy szeretnéd. Nem fogod megbánni a döntésedet, ebben biztos lehetsz. - Egy lágy csókkal jutalmazott.
A csók végeztével felkelt az ágyból és elkezdett öltözködni. Én inkább bementem a fürdőszobába, mert nem voltam benne biztos, hogy ha ott maradok abból öltözés lesz és nem vetkőzés. Éppen az egyik nadrágomat rángattam magamra, amikor meghallottam, hogy a telefonom csörög. Csak remélni tudtam, hogy Alexa nem veszi fel. Minden esetre amilyen gyorsan csak tudtam, visszamentem a szobámba és megkerestem a mobilomat. Nem is kellett sokat időznöm ezzel, mert Alexa a kezében tartotta, majd amikor látta, hogy ott vagyok, átnyújtotta.
A kijelzőn David neve szerepelt, ami semmi jót nem ígért. De igyekeztem a lehető legnyugodtabban beleszólni.
- Helló, haver, baj van?
- Bocs a múltkoriért. Elég bunkó voltam. Viszont beszélnünk kellene valamiről... Ha lehetséges, akkor négy szemközt.
- Hol és mikor?
- Nálad, fél óra múlva?
- Rendben, várlak. - Ezzel le is tettem. Ezután odafordultam Alexa-hoz, aki éppen a felsőjét kereste.
- A bátyád nagyjából fél óra múlva itt van, úgyhogy addig fel kellene szívódnod. Nem lenne jó már az elején lebukni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése