Drága Olvasóim! Iszonyatosan szégyellem magam, amiért majdnem teljes két hónapra eltűntem. Ráadásul ez idő alatt csak a 8. fejezetet sikerült megírnom, úgyhogy a folytatásról ismét semmi biztosat nem tudok mondani, csak annyit, hogy igyekszem nem csalódást okozni és nem megváratni Titeket. Most pedig nincs más hátra, mint előre. Kellemes olvasást!
Besos, Elizabeth Angel
8. fejezet - Aki a tűzzel játszik, megégetheti magát
Hellobello Világ! Ugye hiányoztam már? Rögtön gondoltam. Azt hiszem, igaz a mondás, miszerint aki a tűzzel játszik, megégeti magát. Komolyan nem hiszem még mindig el, hogy ez történik velem. De nem fogok siránkozni itt, mint egy hisztis kislány. A lényeg, hogy egyáltalán nem unatkozom, szerencsére. Talán már éppen ideje volt kicsit feldobni az életemet. Kérdezhetnétek, hogy a fogadással mi a helyzet... A válasz az, hogy semmi. Természetesen nem adom fel, de előtte egy kicsit kihasználom a lehetőségeimet. Szemét dolog vagy nem, ez van. Most viszont megyek, nehogy valaki lebuktasson. Már tényleg csak ez nem hiányzik. Legyetek rosszak.
xoxo A Győztes
Matthew szemszög:
Kedden sikerült balhé nélkül megúsznom David-del a megbeszélt találkozót. Szerencsére a két testvér elkerülte egymást. Azt hiszem, mondanom sem kell, mennyire be voltam tojva. De ki nem lett volna a helyemben? Hogy miről beszéltünk? Igazából semmiről. David mire rávette magát, hogy kinyögje, mi a baja, arra megszólalt a telefonja. Ezt úgy kell elképzelni, hogy nagyjából fél óráig ültünk néma csendben. Én már teljesen untam magam és kezdett eléggé idegesíteni a helyzet, de mégsem tettem megjegyzést. Mikor David megszólalt, körülbelül két szó után hívta az anyja, hogy menjen haza. Ő persze azonnal elrohant. Utána persze szitkozódtam rendesen.
Délután küldtem sms-t Alexanak, hogy találkozhatnánk, ha neki is jó. Mivel nem akartunk kockáztatni, hogy meglátnak minket együtt, ismét ő jött hozzám. Mint mindig, egy szenvedélyes éjszaka után másnap reggel távozott. Igazából nem szerettem volna a kapcsolatunkat ennél magasabb fokra emelni. Jó ez így. Néha szexelünk, majd mindenki megy a saját útjára. Ez is elég veszélyes játék már önmagában.
A szerdai nap nagy részét edzéssel töltöttem. Mármint rendes edzéssel és nem májra gyúrtam. Arra péntekig vártam. Akkor viszont rendesen bepótoltam a lemaradást. Alexa-nak valami családi program közbe jött, ezért egyedül mentem iszogatni. Nagyon nem bántam. Mivel untam már, hogy csak ülök a csinos kis popsimon és emelgetem a poharakat, ezért elindultam abba a diszkóba, ahol Alina-t megismertem. Na igen, megint ugyanott kötök ki, mint mindig. Valamiért folyamatosan eszembe jut. Ez annyira idegölő. De elhatároztam, hogy kiverem őt a fejemből.
Az elképzelés egészen szép volt. A kivitelezés... nos, az már nem ment ennyire jól... De mindent csak sorjában...
Miután megérkeztem a diszkóba, elkezdtem a szokásos alapozást. Na jó, talán egy kicsivel tovább mentem, de nem fontos. A táncparkett nem meglepő módon üres libák és részeg disznók találkozási helye volt. Egyszerűen még nézni is fantasztikus volt, de komolyan. Ennek ellenére megpróbáltam elvegyülni a tömegben, miközben próbáltam olyan lányt keresni, akin még nem ment át a fél város. Na igen, ez nem volt könnyű.
Egy kis kutatás után kiszúrtam egy párt. A lány mozgása még messziről is teljesen megbabonázott. Csak a teste korvonalait láttam, de képtelen voltam levenni róla a szemem. Volt benne valami ismerős. Szívem szerint odamentem volna hozzá, hogy elkérjem attól a balféktől, aki vele van. Aztán láttam, hogy az a balfék - ahogyan elneveztem - birtoklóan köré fonja a karjait és megcsókolja. Volt bennük valami, ami miatt arra következtettem, hogy ők egy pár, de nem hagyott nyugodni a lány látványa.
Megpróbáltam hozzájuk közelebb kerülni, de ez cseppet sem volt könnyű. Sokan álltak körülöttük nyálcsorgatva és senki sem akart elmenni. Naná, miért is lenne szerencsém? Így hát gyorsan kerítettem magamnak valami ribancot, hátha úgy könnyebb lesz a közelebb jutás. Hát mit ne mondjak, nem jutottam vele sem sokkal többre. Viszont lassan, de biztosan közelítettem a cél felé.
Amikor a lány egy pillanatra úgy fordult, hogy lássam az arcát, hirtelen földbe gyökerezett a lábam. Nem, nem, ez nem lehet! Kizárt dolog, hogy ő az! Kezdek teljesen megőrülni.
Minden erőmmel azon voltam, hogy elszakítsam róla a tekintetemet, de egyszerűen nem ment. Csak figyeltem tovább, ahogyan táncol. Legszívesebben odamentem volna hozzá, hogy átvegyem a barátja helyét. Abban a percben bármit megtettem volna ezért.
Aztán hirtelen felém fordult, mintha csak megérezte volna, hogy figyelem. Na jó, ez nagyon gáz. Rajtam kívül figyeli még több tucat ember, miért pont engem érezne? Tiszta idióta vagyok! Egy pillanatra megállt a mozdulata közben, de gyorsan összekapta magát, elfordította a fejét és úgy tett, mintha észre sem vett volna. Pedig tudom, hogy nem így van. Egyszerűen tudom.
Nem tudtam tovább nézni, ahogyan a pasijával táncol, így hát döntenem kellett: vagy odamegyek hozzá - aminek nagy valószínűséggel nem örülne és elküldene a pokolba ezzel véget vetve a fogadásnak -, vagy elmegyek máshova. Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy az utóbbi mellett döntöttem. Kell nekem az a lány és nem akartam ilyen hülyeség miatt kockáztatni az esélyeimet.
Alina szemszög:
Adam távozása különösebben nem viselt meg. Inkább rettentően dühös voltam rá. Miért nem tudja megérteni, hogy a barátnőmnek szüksége van rám? Tudja jól, hogy Britney olyan nekem, mintha a testvérem lenne. Ha ő neki nem tetszik ez, akkor elmehet, mint ahogy ezúttal is tette. Nem fogok a bocsánatáért könyörögni, ha most arra vár. Majd ha akar, keres, de én biztos nem hívom.
Még aznap este Britney sikeresen beköltözött hozzánk. Anyát munkába induláskor még épp elcsíptem és gyorsan felvázoltam neki a helyzetet. Enyhén szólva sem repesett az örömtől, hogy Britney terhes, de éppen emiatt is enyhült meg és egyezett bele a hozzánk költözésébe. Mert egy ilyen fiatal, terhes lány, még sem maradhat az utcán. Azonban szegény Britney még nem tudja, mire vállalkozott. Anya biztosan a szárnyai alá veszi majd és próbálja megnevelni. Vicces lesz.
A keddi nap azzal telt, hogy segítettem Britney-nek berendezni a szobáját. A végeredmény egész jó lett, úgyhogy megérte. Viszont mivel ez lefoglalt egész nap, nem tudtam találkozni Paul-lal, amit bántam. Másnapra ezért egy hosszabb találkozót beszéltünk meg. Akkor elmondtam neki, mi történt Adam-mel és Britney-vel. Ő pedig azzal nyugtatott, hogy minden rendben lesz. Amikor a karjai közt feküdtem, el is hittem. Mellette tényleg minden rendben van.
A csütörtök viszonylag nyugodtan telt. Beszélgettem anyával és Britney-vel, akik már elkezdték a nagy átváltozás első óráját. Őszintén kíváncsi vagyok, hogy anya mennyire lesz eredményes. De amíg ők egymással voltak elfoglalva, én találkoztam Paul-lal. Mondanom sem kell szerintem, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Aztán tett egy javaslatot, miszerint menjünk el bulizni valahova. Először egyáltalán nem támogattam az ötletet, hátha valaki meglát és szól Adam-nek. Azután gondolkoztam egy kicsit és rájöttem, hogy nem érdekel, Adam megtudja-e vagy nem. Ő az, aki a veszekedéseket kezdi folyamatosan. Úgyhogy igazán megérdemelné az észhez térítést.
Pénteken, amikor szóltam anyának és Britney-nek, hogy este elmegyek bulizni és csak másnap jövök, mindketten nagyot néztek. Anya azért, mert azt hitte, hogy majd a kapcsolatom miatt nem járok ilyen helyekre, Britney pedig azért, mert ő is szívesen jönne, de nem lehet. Ráadásul tud az Adam-mel való vitámról, ezért nem nagyon értette, mi van. Jobb is.
Paul-lal a megbeszélt diszkó előtt találkoztunk, amely éppen az a hely volt, ahol Matthew-val megismerkedtem. Úgy tűnik, sohasem fogok megszabadulni a gondolatától. Eszembe jutott az első találkozásunk, amikor majd felfalt a szemével, de én leállítottam. Aztán a legközelebbi találkozásunk, amikor kis híján magáévá tett a mosdók folyosóján. Még mindig érzem azt a szenvedélyt, amelyet akkor este éreztem, mikor együtt voltunk. Sőt, arra is tisztán emlékszem, hogy azt írtam neki másnap reggel, hogy nem fogom feladni a fogadást. De valóban így van? Tényleg nem adom fel? Hiszen most most itt van nekem Paul, aki szeret és akit kezdek megszeretni. Érdemes lenne ezt kockáztatni?
Sem Paul, sem én nem ittunk túl sokat. Nem is kellett. Már az is éppen elég adrenalint termelt, hogy gyakorlatilag a tűzzel játszunk azzal, hogy odamentünk. Bármikor, bárki lebuktathat minket és ez izgalmassá, izgatóvá tette az egészet.
Már vagy egy órája táncoltunk, amikor valami furcsát éreztem. Nem tudnám szavakkal leírni, mi volt az, de ott volt. Próbáltam nem nagy jelentőséget tulajdonítani ennek az érzésnek és folytattam tovább a táncot. Paul-on kívül nehéz volt bárkire is figyelnem. Amikor a kezét a derekam köré helyezte és megcsókolt, azt hittem, elolvadok. Amikor eltávolodtunk, elfordultam, hogy sikerüljön megnyugodnom kicsit. De ehelyett csak még idegesebb lettem.
Tőlünk alig néhány méterre állt Matthew és egyenesen a szemembe nézett. Akkor emiatt volt az a furcsa érzésem. A gyér fényviszonyoknál nem láttam tisztán az arcát, de a csodálkozást és a vágyat nem volt nehéz leolvasni róla. De vajon engem akart vagy azt a cicababát, aki mellette állt? Egy részem oda szeretett volna menni hozzá. Ezt azonnal ki kell vernem a fejemből!
Mielőtt még bármi ostobaságot csináltam volna, visszafordultam Paul-hoz és igyekeztem úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Nem szerettem volna, hogy kiderüljön, hogy ismerem Matthew-t. Bár amilyen mázlim van, valaki biztosan emlékszik kettőnkre. De abban nagyon reménykedtem, hogy az ilyen emberek nem szeretnének felkutatni. Nem szerettem volna egy ilyen butaság miatt elveszíteni Paul-t. Lehető, hogy önző dolog tőlem, de nem szeretnék egyedül maradni. Most nem.
Amikor legközelebb abba az irányba néztem, ahol korábban Matthew állt, már nem találtam ott. Valószínűleg elment egy csajjal. Emiatt egyszerre voltam csalódott egy kicsit és megkönnyebbült. Azt mondogattam magamban, hogy így lesz a legjobb mindenkinek.
Matthew szemszög:
A diszkóból egyenesen hazamentem. Nem volt kedvem semmihez. Egyszerűen nem tudtam sehogyan sem megérteni, miért érdekel ennyire Alina. Pedig eredetileg csak úgy terveztem, hogy egy éjszaka lesz és mindenki megy tovább a saját kis útján. De már megkaptam azt az éjszakát, mégsem tudok továbblépni. Van valami benne, ami miatt úgy érzem, hogy mindenképpen meg kell szereznem. És pontosan ezt is fogom tenni. Emlékszem, hogy azt mondta, nem szereti a pasiját. Viszont akivel láttam, úgy tűnt, hogy mégis. Most akkor nekem hazudott vagy ő már más? Francba Alina, te aztán nem könnyíted meg az ember dolgát! Mi van akkor, ha már nem akarja, hogy folytatódjon a fogadás? Nem, biztosan nem adja fel!
Szombaton átjött Alexa, amitől kezdetben nem repestem, de végül is nem bántam. Egy ideig csak beszélgettünk. Elmesélte, hogy milyen volt a családi program. Őszintén szólva még hallgatni is unalmas volt, úgyhogy nem irigyeltem a csajt. De David-éknél már csak így megy. Ezután áttértünk egy egészen más területre, amit elég jól ismertünk. De még mielőtt elértünk volna a "komolyabb" részhez, megcsörrent a telefonom.
- Ne vedd fel. - Kérte Alexa. Nekem sem volt sok kedvem hozzá, de a helyzetünket tekintve nem kockáztathatom meg, hogy esetleg egy fel nem vett telefon miatt kellemetlen helyzetbe kerüljünk. Gyorsan lemásztam Alexa-ról és a tekintetemmel keresni kezdtem az idegesítő készüléket. Szerencsére hamar ráleltem.
A kijelzőn David neve szerepelt. Így már annyira nem bántam, hogy tényleg elővigyázatos vagyok.
- A bátyád az. - Közöltem a lánnyal a tényeket. Erre ő csak elhúzta a száját, de továbbra is az ágyon feküdt, mikor felvettem a telefont.
- Beszélnünk kellene. A húgomról van szó. Tudom, hogy nem ismered, mert nem mutattam még be neked, de aggódom érte. - Ezek után köpni-nyelni nem tudtam, csak kidülledt szemekkel néztem Alexa-ra. Ha tudná David, hogy volt szerencsém elég alaposan tanulmányozni a húgicáját... De ezt el kellett felejtenem, amíg vele beszélek. Bár úgy elég nehéz, ha az illető, akiről szó van, éppen az ágyamon fekszik szinte meztelenül. Ez nem sokat segít a gondolkozásban.
- Mi van vele? - Tényleg érdekelt. Mármint nyilván az a része, hogy tudja-e, hogy találkozgat valakivel. A többi rész nem nagyon izgat.
- Szerintem rossz társaságba keveredett. Gyakran eljárogat itthonról és senkinek nem mondja meg, hogy hova. Félek, hogy baja lesz. - Rossz társaságba? Na igen, határozottan rosszba.
- Szerintem tud vigyázni magára. Hiszen évekig külföldön élt, nem? - Próbáltam valami semlegessel elterelni a figyelmét az aggályairól. Csakhogy még véletlenül se jusson eszébe kémkedni vagy ilyesmi. Tudom jól, hogy a húga miatt még erre is képes lenne.
- Attól még aggódom érte. Ott nem tűnt el soha, mert elmesélte, hogy mi történt vele minden nap. De nem beszélhetnénk inkább személyesen? Tíz perc és ott vagyok. - Ezzel bontotta is a vonalat. Hát persze, gyere csak. Úgy is itthon vagyok és ráérek. Hogy a franc vinné el az aggodalmasságát!
- Körülbelül tíz percünk van téged eltüntetni, amíg a bátyád ideér. Esélyt sem adott, hogy azt mondjam nem jó. Sajnálom. Eléggé aggódik érted, úgyhogy sokkal elővigyázatosabbnak kell lennünk ezentúl. Ha elment, felhívlak és kitaláljuk, mi legyen, rendben? - Odasétáltam hozzá és adtam neki egy csókot. Ezután gyorsan összeszedtük a ruháinkat és felöltöztünk.
Elég nagy mázli, hogy a háznak van hátsó bejárata is, így Alexa még éppen időben ki tudott menekülni. Amint becsuktam mögötte az ajtót, már meg is szólalt a csengő. Ez csak nyolc perc volt, haver!
- Gyere be. - Nyitottam ki Davidnek az ajtót.
Nagyjából fél órányi hallgatás után végre én is megszólaltam. Addig volt időm kieszelni egy tervet, amely elég jónak tűnt ahhoz, hogy fedezzen engem és Alexa-t, de mégse legyen túl feltűnő.
- Figyelj, mi lenne ha bemutatnád? Ma este ráérek, elmehetnénk valahova. Mert így látatlanban nem tudok róla semmit mondani. Megismerkedünk és utána majd talán tudok adni tanácsot, mit csinálj vele. Na mit szólsz?
Alina szemszög:
Amikor Paul-lal meguntuk a táncolást, elindultunk a házukhoz, mint mindig. Na igen, arról volt szó, hogy nem találkozunk ott többet, de mégis hova mehettünk volna máshova hajnalban? Pontosan, sehova.
Miközben Paul a karjai között tartva csókolt, el is felejtettem, hogy mi történt a diszkóban. Ez jól is van így. Matthew és köztem tagadhatatlan a vonzalom, de ennél több nincs köztünk. Sőt, valószínű, hogy sohasem lesz. Egyikünk sem az a fajta, aki képes lenne egy hosszabb kapcsolatban boldogan élni.
Paul-lal más a helyzet. Ő nem csak az ágyban ismer, hanem a való életben is. Igaz, hogy csak nemrég ismertük meg egymást igazán, de az egyik legjobb barátom lett. Ha azt mondanám, hogy a kapcsolatunk amolyan barátság extrákkal, akkor hazudnék. De akkor is ezt tenném, ha azt állítanám, hogy szerelem. Azt hiszem, nincs olyan szó, amely leírja, pontosan mi is van kettőnk között.
Reggel, amikor felébredtem, Paul már nem volt mellettem. Egy üzenetet hagyott, hogy közbejött neki valami fontos dolog és el kellett mennie, de ha végez, felhív. Elég kényelmetlenül éreztem magam a lakásukban nélküle, ezért gyorsan felöltöztem és leléptem.
Otthon találkoztam anyával, aki kifaggatott a buliról és arról a barátról, akivel mentem. Először nem tudtam, mit mondjak Paul-ról, aztán végül is az igazat mondtam. Természetesen az a rész kimaradt, hogy elég gyakran találjuk magunkat egy ágyban összegabalyodva. Mindenről nem kell tudnia. Aztán ugyanezeket elismételhettem még egyszer Britney-nek. Rosszul éreztem magam, hogy titkolóznom kell még a legjobb barátnőm előtt is, de így volt a legjobb. Amennyire utálja Adam-et, úgy is elszólta volna magát előbb-utóbb. Az pedig egyáltalán nem hiányzik.
Dél körül felhívott Paul, hogy minden rendben van. Minimum háromszor elismételte, hogy mennyire sajnálja, amiért úgy otthagyott, én pedig minden alkalommal megnyugtattam, hogy nem haragszom rá. Elmondtam neki, hogy anyáék délután nem lesznek otthon és találkozhatnánk.
- Biztos vagy abban, hogy jó ötlet nálatok találkozni? Mi van, ha meglátnak minket együtt?
- Nyugi, két-három óráig biztos távol lesznek. Anyát ismerve nem megy nekik majd olyan gyorsan a vásárlás.
- Rendben. Hányra menjek?
Miután megbeszéltünk mindent, letette a telefont.
Alig vártam, hogy Britney és anya végre elinduljanak. Fogalmam sincs, hányszor próbáltak meggyőzni arról, hogy menjek velük, de én mindig nemet mondtam fáradtságra hivatkozva.
Nem sokkal azután, hogy elhagyták a házat, Paul csengetett. Azonnal beengedtem, hogy ne vesztegessünk el egy percet sem az értékes időből, ami valljuk be őszintén, nem volt sok. Miután sikerült egy kicsit eltávolodnunk egymástól, megfogtam a kezét és a szobámba vezettem. Ott szinte azonnal nekem esett. Olyan volt, mintha már legalább hónapok óta nem látott volna, pedig előző este is együtt voltunk. Az igazat megvallva nekem is hiányzott. Főleg mivel reggel nem tudtam tőle elbúcsúzni. De azt hiszem, hogy ez a bocsánatkérés eléggé elfogadható volt.
Éppen egy szenvedélyes csókcsatát folytattunk, amikor kivágódott a szobám ajtaja és meghallottam a barátnőm izgatott hangját.
- Alina! - Ezen az egy szót kívül semmi mást nem tudott mondani. Amikor felé fordultam, leesett állal nézett bennünket. Valószínűleg nem tudta eldönteni, hogy ez a valóság vagy csak álmodik.
- Bassza meg! - Paul reakciója abszolút tükrözte azt, amit én is éreztem. Ezzel a két szóval azt hiszem, mindent elmondott. Én megszólalni sem tudtam.
- Ti... ti... ketten? - Szegény barátnőm csak dadogott össze-vissza és kapkodta a fejét Paul és köztem.
- Mindent elmagyarázunk, de először felöltöznénk, ha nem bánod. - Végre sikerült megtalálnom a hangomat. Britney csak bólintott egyet és kiment a szobából. Ráadásul volt olyan kedves és még az ajtót is becsukta.
- Annyira sajnálom, fogalmam sincs, mi történhetett, hogy itthon van. - Próbáltam bocsánatot kérni Paul-tól. Őszintén szólva fogalmam sincs, mikor kerültem utoljára ennyire kellemetlen helyzetbe. És ez még csak a kezdet volt. A beszélgetés Britney-vel még rosszabbnak tűnt.
- Semmi baj, kicsim. De öltözzünk fel, mielőtt a barátnőd visszajön. - Nevette el magát. Tudtam jól, hogy ez nem az a boldog nevetés, mert lehetett érezni rajta, hogy csak a zavarát próbálja leplezni. De ami történt, megtörtént. Már csak abban reménykedhettem, hogy nem kapunk még több váratlan látogatót.
Matthew szemszög:
David néhány percig csendben mérlegelte a hallottakat, majd megszólalt.
- Rendben, legyen. De ha lehet, ne mozdulj rá azonnal.
- Miért mozdulnék rá? - Kérdeztem értetlenül. Noha a választ pontosan tudtam. Olyan, mint Alina és ha neki nem tudtam ellenállni, akkor Alexa-nak hogyan tudnék? De David nem látta Alina-t, így nyilván nem ugyanarra gondoltunk.
- Mert az eseted. - Nos, ami igaz, az igaz. Ha tudná, mennyire az esetem.
- Megpróbálok viselkedni. De tudod, hogy nem csak rajtam múlik. Ha valakinél látom, hogy van esélyem, azt nem szoktam kihagyni.
- Na idefigyelj! Örülnék, ha a húgomat kihagynád a trófeáid közül! Jobbat érdemel nálad!
- Kösz, ez igazán kedves volt... - Morogtam. Azonban tény, hogy igaza volt. Nálam minden normális lány jobbat érdemel. De vajon ő olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik? Kizárt.
Délután telefonált David, hogy Alexa beleegyezett a vacsorába. Ki gondolta volna? Már csak azon aggódtam, nehogy lebuktasson mindkettőnket. Hiszen mi még nem ismerjük egymást. Legalábbis David ezt hiszi. Ha egyszer véletlenül rájönne a dologra, akkor már mondhatjuk azt, hogy ő mutatott be minket egymásnak. Így még csak nem is kell tudnia mindenről.
Pontosan hét órakor léptem át a megbeszélt étterem küszöbét. Szerencsére nem kellett sokat keresnem a testvérpárt, mert Alexa-t szinte azonnal kiszúrtam. Hogyan is kerülné el az én figyelmemet, ha szinte minden pasi abba az irányba nézeget? Szerintem David alábecsüli a húgát, nem is kicsit.
A vacsora kész szenvedés volt. Próbáltam Alexa látványát száműzni a tudatomból, de ahogy ránéztem, azonnal beugrott a kép, amikor meztelenül feküdt az ágyamban. Mondanom sem kell, hogy ez nem volt egészen odavaló gondolat. De David látszólag semmit sem sejtett a helyzetből. Én pedig próbáltam udvariasan kérdezgetni Alexa-t. Elvégre is azért voltunk ott.
Vacsora után Alexa kitalálta, hogy szórakozni akar. Ehhez azonban David-nek is volt néhány szava. De Alexa-t semmivel sem sikerült meggyőznie, hogy menjen vele haza, így felajánlottam, hogy majd én hazajuttatom. Természetesen nem egészen önzetlenül tettem ezt. Viszont David valószínűleg ártalmatlannak titulált, mert ezután már egy normális ellenérve sem volt.
Ezután David elindult haza, mi pedig az én házam felé vettük az irányt. Tekintve, hogy ezúttal nem maradhat egész éjjel Alexa, ezért nem sok vesztegetni való időnk volt.
Otthon a szüleimmel ezúttal sem találkoztunk. Anyám valószínűleg aludt vagy éppen azon gondolkozott, apám melyik szeretőjével van. De még ez sem tudta elvenni a kedvem.
Alexa-val nagyjából hajnali kettő körül értünk oda a házukhoz, ott viszont csak egy arcra puszi volt a búcsúzkodás. Úgy gondoltuk, ez még belefér a baráti kapcsolatba. Baráti, na persze...
Alina szemszög:
Miután gyorsan magunkra kapkodtuk a ruháinkat, elindultunk lefelé a nappaliba, hogy szembenézzünk a barátnőmmel.
Britney a fotelben ült, mi pedig vele szemben helyezkedtünk el a kanapén. Paul megfogta a kezem és kicsit meg is szorította, hogy érezzem, mellettem áll. Őszintén szólva nem igazán szerettem volna, ha így derül ki a dolog. De nem lehet mindig szerencsém. Mondjuk még mindig jobb, hogy Britney látott meg minket, mintha anya tette volna. Akkor aztán nem magyaráznám ki magam egy könnyen.
Britney látszólag még mindig teljesen sokkban volt, mert beletelt néhány percbe, mire megszólalt. Egészen addig csendben ültünk és várakoztunk.
- Ti... mégis mióta? Hogyan? És... és Adam? - Kérdezte a barátnőm zavartan. A tekintete folyamatosan köztem és Paul között járt. Mintha ebből bármit is meg tudna fejteni. Aztán mintha csak eszébe jutott volna még valami, folytatta. - És Ma... - Kezdte volna a kérdést, de megráztam a fejem, hogy ez nem a legjobb ötlet. Inkább gyorsan válaszoltam, mielőtt újabb kínos helyzetbe kerülnék.
- Aznap találkoztunk, amikor kimentem a temetőbe. Már korábban is találkoztunk, de nem igazán ismertük egymást. Viszont aznap jól elbeszélgettünk. Aztán az azutáni napokat szinte mind együtt töltöttük és beszélgettünk meg ilyenek. Adam nem keresett, úgyhogy ez nem volt akadály. Az egyik nap elcsattant egy csók, azóta pedig minden más. Paul szeret engem és én is őt, viszont addig nem vállalhatjuk fel a kapcsolatunkat, amíg Adam-mel járok. Addig amíg ezen nem változtatok, csak titokban tudunk találkozni. Ma is csak azért jött át, mert én kértem rá. Úgy gondoltam, hogy sokáig távol lesztek majd, de tévedtem. Tényleg, anyát hol hagytad? - Kérdeztem mintegy mellékesen.
- Hát ez... nem néztem volna ki belőled, Alina. Nem fogok prédikációt tartani az erkölcsökről, mert nem lenne túl hiteles. De Adam szeret téged. Arra gondoltál, mit fog ahhoz szólni, hogy csak úgy ott hagyod? Egyáltalán mit mondasz neki, miért dobod?
- Figyelj, ha ez az Adam tényleg szeretné, ahogy állítja, akkor az a minimum, hogy keresi. És nem csak akkor, amikor olyan kedve van vagy hetente. Amióta velem van Alina, boldognak tűnik. Vagy szerinted nem az? Őszintén nekem cseppet sem tűnt annak, amikor először találkoztunk évek után. A barátjának fogalma sincs arról, hogy mit hagy veszni azzal, hogy nem törődik Alina-val. Nem fogom magam mentegetni, tudtam, hogy van barátja. Ennek ellenére azon voltam, hogy elcsábítsam őt. És ez nem azért sikerült, mert egy erkölcstelen lotyó lenne vagy bármi hasonló, hanem azért, mert én talán többet adhatok neki, mint a drágalátos barátja. Ki tudja, most is hol van, vagy mit csinál. - Britney tátott szájjal hallgatta végig Paul monológját. Szerintem azon gondolkozott, hol tudna belekötni, de úgy tűnt, nem talál fogást.
- Ha tényleg boldogok vagytok, akkor nem állok az utatokba. Alina tényleg megérdemli. És őszintén remélem, hogy te jobban bánsz vele, mint az a... Szóval, csak azt akarom mondani, hogy támogatlak titeket és ha kell, fedezlek. - Mosolyodott el Britney. Tulajdonképpen sohasem szerette Adam-et nem tudom miért és szerintem örült annak, hogy végre tehet valamit ellene. Éppen kapóra jött neki, hogy leleplezett minket.
Miközben ezen agyaltam, megszólalt a csengő. Britney már majdnem fel is állt, de a fejemmel nemet intettem neki, mondván, hogy majd én megyek. Elvégre mégis csak az én házam. Egy gyors csókot leheltem Paul ajkára, majd elindultam megnézni, ki a vendégünk.
Mikor kinyitottam az ajtót, úgy meglepődtem, hogy csodálom, amiért nem sápadtam le teljesen. Adam állt kissé feszengve előttem. Azt nem tudtam, mit kereshet ott, de azt igen, hogy nagyon nem örültem annak, amiért találkozik Paul-lal. Na, nem mintha annyi eszem lenne, hogy bármi félreérhetőt teszek, amíg itt van, de sohasem lehet tudni, mi az az apró kis gesztus, ami elárul. És nem igazán szerettem volna ezt tesztelni. Viszont Adam hivatalosan a barátom volt, tehát nem küldhettem csak úgy el. Így hát kénytelen voltam beinvitálni.
Miközben a nappali felé haladtunk, elmondta az érkezésének az okát, miszerint bocsánatot szeretne kérni. Azzal azonban nem számolt, hogy nem egyedül vagyok.
Paul amikor meglátott minket, kérdőn tekintett rám, én pedig erre csak megvontam a vállam. Hiszen én sem tudtam, miért épp most jött el bocsánatot kérni. Britney ajkán egy pillanatig mosoly húzódott. Persze, ő rendkívül élvezte ezt a helyzetet. Imádta nézni, amikor Adam éppen próbálja magát valamiből kimagyarázni. Egyszer tényleg ki kell derítenem, miért haragszik ennyire rá. Mert biztos vagyok abban, hogy nem ok nélkül teszi.
A csend már kezdett egyre kínosabb lenni, ezért gyorsan bemutattam egymásnak a két fiút.
- Kicsim, sajnálom, amiért olyan bunkó voltam legutóbb. De régen töltöttünk már el kettesben egy kis időt. Tudom, hogy ezért én vagyok a hibás, szóval ne haragudj. Fogalmam sincs, miért akadtam ki annyira, de ígérem, hogy ez nem fordul többet elő. - Ebben nem vagyok biztos. Gondoltam magamban.
- Talán azért, mert nem bírod elviselni, hogy inkább nekem segít, minthogy veled legyen. - Vetette oda Britney Adamnak foghegyről. Erre persze a drága barátomnak sem kellett több. Azonnal nekiálltak veszekedni.
- Remélem, hogy egyszer majd visszakapod azt, amit velem tettél, te szemét! - Kiabálta Briney, majd elviharzott. Mi pedig mind a hárman lefagyva néztünk utána.
Matthew szemszög:
Vasárnap délelőtt kipihentem ébredtem. Nem igazán tudtam otthon levezetni az energiámat, ezért kitaláltam, hogy elmegyek futni. Aközben pedig még gondolkozni is volt időm. Hogy min? Nos, ez nem valami nagy rejtély.
Egyrészt az foglalkoztatott, hogy mit tegyek a fogadással és értelemszerűen Alina-val kapcsolatban. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem foglalkoztat, de látszólag ő nem nagyon töri magát, hogy megtaláljon. Legalábbis az utolsó találkozásunkkor, amikor éppen a barátjával enyelgett a parketten, ezt szűrtem le. De aztán eszembe jutott, hogy korábban azt mondta, nem szereti őt, csak nem akarja megbántani. Mekkora hülyeség ez. Ha kiderül, hogy megcsalta, akkor sem lesz rózsásabb a helyzete, sőt, még inkább magára haragítja az exét. Már pedig az nem egy jó ötlet.
Viszont, még ha neki is állnék újra a keresésnek, hogyan találhatnám meg? Már ha egyáltalán ez lehetséges. Amikor kerestem, szinte sohasem bukkantam rá. Amikor viszont nem számítottam a találkozásra, felbukkant. Ez pedig enyhén szólva is frusztráló tud lenni. Főleg ha arra gondolok, amikor együtt voltunk... Na jó, be kell fejeznem az ábrándozást.
A másik problémámat úgy hívják, hogy Alexa. Jól néz ki és jól szórakozunk együtt, de attól tartok, hogy ez hosszútávon nem fog működni. Nekem nem való ez a szerelem dolog. Az viszont kérdéses, hogy idővel nem bolondítom e magamba. Már pedig ha így lesz, annak nem lesz túl jó vége. Az, hogy gyakran összejárunk, nem jelenti azt, hogy bármi komolyat szeretnék tőle. Főleg nem kapcsolatot. Még a hideg is kiráz, ha erre gondolok.
Miután fizikailag kellően kifárasztottam magam, elindultam hazafelé.
Otthon leültem a tévé elé é elkezdtem váltogatni a csatornákat, hátha találok valamit, ami leköt. Ez azonban nem jött össze, ezért elővettem a laptopomat és megnéztem, mi történik az interneten. De ebbe is hamar beleuntam.
Időközben Alexa küldött egy sms-t, hogy nem tudunk ma találkozni, mert valami családi programot szerveztek a szülei. Komolyan nem értem, hogyan bírják. Ennyi időt együtt tölteni... Ideg összeroppanást kapnék, ha nekem kellene ennyit együtt lennem a szüleimmel. De komolyan.
Estére viszont nem sok ötletem volt. Úgy döntöttem, hogy ha már úgy sem tudom hasznosan eltölteni az időmet, akkor szerzek egy újabb trófeát. Ebben jó vagyok. Legalábbis senki sem panaszkodott még, aki megfordult az ágyamban. És ezt most nem az egom mondatja velem.
Mivel nem vágytam a dobhártyaszaggató zenére, ezért inkább a szokásos kávézó felé vettem az irányt. Bíztam abban, hogy a szerencse ismét mellém áll és sikerül valami dögös csajt felszednem.
Miután odaértem és sikerült asztalt kerítenem, elkezdtem nézegetni a felhozatalt. Annyira nem volt vészes, viszont senki sem volt, aki kicsit jobban felkeltette volna az érdeklődésemet. Egy idő után ezért már unottan nézegettem a társaságot. Egészen addig, amíg fel nem bukkant Alina barátja, akivel a diszkóban láttam. Ezután persze újra minden figyelmemet a kávéház pásztázására fordítottam. Hiszen ha a srác ott volt, akkor volt esély arra, hogy Alina is megjelenhet. Nos, kicsit elszámítottam magam, mivel Alina nem bukkant fel. Helyette viszont egy szőkeség tipegett oda a sráchoz. De amin a legjobban meglepődtem az volt, hogy a cicababa rögtön le is smárolta.
Alina azt mondta, hogy a pasija fülig szerelmes belé, de nem úgy tűnt, mint aki nagyon ellenkezik a szőkeséggel szemben. Mik ki nem derülnek...
Alina szemzög:
- Ez meg mi a franc volt? - Kérdeztem dühösen Adam-től. Mindig is tudtam, hogy valami történt közöttük, de Britney nem volt hajlandó soha elmondani. Adam-től pedig őszintén szólva sohasem kérdeztem.
- Mégis honnan kellene tudnom? - Vágott vissza Adam. na persze, tudhattam volna, hogy semmit sem fog mondani. - Miért nem kérdezed meg az ostoba barátnődet, hm? Neki úgy is jobban hiszel, mint nekem! - Adam ezzel a kijelentésével végérvényesen elásta magát nálam, mint barát.
- Na idefigyelj, te felfuvalkodott hólyag! Már nem egyszer megkérdeztem Britneyt és sohasem volt hajlandó elmondani semmi. Ebből arra következtettem, hogy téged próbál védeni. De fogalmam sincs, mit műveltél vele. Azt viszont még egyszer meg ne halljam, hogy ostobának nevezed őt vagy bármilyen más sértést! Most pedig takarodj innen és egy szót sem többet! - Adam néhány percig csak tátott szájjal, szótlanul méregetett először engem, majd Pault. Gondolom annyira nem volt hülye, hogy azt higgye, Paul szótlanul fogja nézni, ha elkezd erőszakoskodni. Már így is éreztem, hogy a mellettem álló Paulból csak úgy árad a düh. Ezt valahogy meg tudtam érteni.
Végül Adam további parádézás nélkül, szótlanul távozott. Én pedig csak ott álltam, mint egy idióta és próbáltam rájönni, hogy mégis mi történt az előbb.
- Shh... - Suttogta Paul, majd szorosan magához ölelt. Egészen addig fel sem tűnt, hogy sírok.
Paul estig maradt és próbált vigasztalni, hogy minden rendben lesz. Valójában semmi sem volt rendben. Éreztem, hogy Adam-et attól függetlenül, hogy hűtlen voltam hozzá, mindenképpen elveszítem. Egyszerűen eltávolodtunk egymástól és kezd egyre inkább elmérgesedni a kapcsolatunk. Ennek pedig minél előbb véget kell vetni.
De hiába tudtam, mi lenne a helyes döntés, egyszerűen képtelen voltam rászánni magam a cselekvésre.
Britney este nyolc körül ért haza. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy nem festett túl jól. Úgy tűnt, hogy sikerült kicsit felütni a garatra. Szerencsére a járása és a beszéde még nem volt annyira vészes, ezért magától hazatalált. Amikor észrevettem, éppen a lépcsőn igyekezett felfelé a szobájába.
- Te meg hol a fenében voltál? Többször is próbáltalak hívni, de ki voltál kapcsolva! - Britney kicsit meglepődve nézett rám, majd teljesen váratlanul sírva fakadt és lerogyott az egyik lépcsőfokra.
Amikor már úgy láttam, hogy kezd kicsit megnyugodni, megkérdeztem tőle, hogy mi a baja Adam-mel. Erre ő annyit válaszolt, hogy menjünk be a szobába és elmond mindent. Először nem nagyon hittem ezt el neki, de semmi ellenérvet nem tudtam felhozni a kérése ellen. Ráadásul nem akartam kockáztatni, hogy a sürgetés miatt nem zárkózik e el ismét a téma elül. Így kénytelen voltam a drága barátnőmet bekísérni a szobámba. Amint leültünk, elkezdett mesélni.
Elmondta, hogy évekkel ezelőtt ismerkedtek meg. Adam kedves volt hozzá mindig és segített neki, ha arra volt szüksége. Egy nap rájött, hogy sokkal többet érez Adam iránt. Britney azt is elmondta, hogy látszólag Adam is ugyanígy érzett iránta. Egy ideig jól elvoltak együtt, majd Adam váratlanul bejelentette, hogy véget akar vetni ennek a kapcsolatnak, amely számára sohasem jelentett semmit a kihíváson kívül. A barátnőm pedig szörnyen csalódott volt. Ezt teljes mértékben meg tudtam érteni. Hiszen gyakorlatilag tálcán kínálta fel a szívét Adam-nek, aki egyszerűen csak kihasználta. Ezt valahogy annyira nehéz volt elhinni Adam-ről, de mégis ott motoszkált bennem a kérdés, hogy vajon én több vagyok e egy játéknál a számára. Hiszen, mint a barátnőm példájából kiderült, Adam képes hosszabb ideig félrevezetni az embert.
Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy szinte fel sem tűnt Britney távozása, amíg be nem csukta maga mögött az ajtót. De ezután is végig Adam járt a fejemben.
Vasárnap egész nap borús hangulatom volt. Ez az egész ügy annyira lehetetlen volt. Egyszerűen nem tudtam, mit higgyek el és kinek. Adam-et nem úgy ismertem, mint egy nőcsábászt, viszont abban is biztos vagyok, hogy ilyeneket Britney soha nem állítana alaptalanul. Ráadásul az a fájdalmas tekintete, miközben mesélt... Kizárt dolog, hogy mind csak átverés legyen.
Vasárnap estére elhatároztam, hogy véget vetek ennek az egész cirkusznak. És azt is eldöntöttem, kinek kell mennie. Mert nyilván nem vagyok annyira hülye, hogy Britneyt és Adam-et továbbra is magam mellett tartsam.
Kate szemszög:
Komolyan azt hiszi Matthew hogy megszabadulhat tőlem? Ennyire nem ismer? Eszem ágában sincs lemondani róla. Nem azért küzdöttem eddig ilyen keményen érte. Mert egyáltalán nem volt egyszerű magam mellett tartani. Még egy nyavalyás gyereket is kitaláltam, de rá semmi sem hat. Ha komolyan azt gondolja, hogy ezek után soha többé nem lát, nagyon téved.
Ha magától nem enged vissza az életébe, akkor azt az új kis kurvája bánja. Biztosan azt hiszi az a tökkel ütött, hogy senki nem jött rá, mit művel a barátja pici húgával. De előttem semmi sem marad titokban, ami vele kapcsolatos. Hogy miért nem mondom el David-nek? Nos, ez is megfordult a fejemben, de az a helyzet, hogy így túl egyszerű lenne. Azt akarom, hogy nagyot szóljon, amikor kiderül az igazság. Utána pedig majd szépen megjelenek Matthew-nál, akinek nem lesz más választása, minthogy újra velem legyen. Addig is el kell viselnem, hogy mindenféle nőcskét haza cipel.
Hétfőn a kis barátnőjével együtt beültek egy kávézóba. Matthew valamiért elég gyakran megfordul ott. Pedig régen biztosra veszem, hogy nem járt oda, de mindegy. Úgy ültem, hogy rendesen lássam Matthew-t, de ő ne vegyen észre engem. Ez sikerült is.
Úgy tűnt, hogy a kislányt nem igazán érdekelte a lebukás veszélye, mert nem győzte abbahagyni Matthew csókolgatását. Ez egészen addig ment, amíg hirtelen Matthew testtartása meg nem változott. A lány értetlenkedve nézett rá, Matthew pedig valamit mondott neki, mire a lány is abba az irányba nézett, mint ő. Ezután pedig csalódottan fordult vissza Matthew-hoz és valószínűleg kérdésekkel bombázta. Matthew azonban nem fordult felé, továbbra is ugyanabba az irányba nézett. Azt nem tudtam, hogy mit látott, mivel abból a szögből, ahogy ültem, az a rész takarásban volt.
Egy kis idő múlva egy pár sétált feléjük. Gondolom éppen távozni akartak. Aztán a lány észrevette Matthew-t és megtorpant. Az arcán a csodálkozás, a félelem és az öröm keveréke tükröződött. Ez pedig felkeltette az érdeklődésemet. Matthew szinte azon nyomban felállt, mihelyt a lány csak néhány lépésre volt tőle. Oda lépett hozzá és két puszival és egy öleléssel üdvözölte. Mintha már ismernék egymást. Ezt a lányt viszont még életemben nem láttam. De azt meg kell hagyni, hogy gyönyörű. Sajnos. A lány barátja furcsán méregette Matthew-t, de nem szólt egy szót sem.
Miután Matthew elhúzódott az ismeretlen lánytól, az megpróbált újra nyugodt arcot felölteni magára, de ez nem sikerült teljesen. Az egészben az volt a legidegesítőbb, hogy nem tudtam, mi köze van az én barátomhoz. Ezután a lány gyorsan bemutatta a barátját, majd Matthew is a kis ágymelegítőjét. Egy ideig csak álltak és nézték egymást, majd a lány barátja mondott valamit a lánynak, mire az bólintott és elindultak.
Aztán Matthew megfogta a lány csuklóját. Valamit súgott a fülébe. Erre ő csak megrázta a fejét és ment tovább. Matthew pedig úgy tűnt, hogy kővé dermedt. A vele lévő lány elkezdett beszélni hozzá, de ő csak megrázta a fejét, adott pénzt a csajnak és elment. Vajon mi történhetett?
Annyira idegesítő, hogy arról az ismeretlen csajról az ég világon semmit sem tudok. De a legrosszabb Matthew viselkedése volt. Még sohasem csinált ilyet. Ez pedig nem volt jó jel. Minden esetre tekintve, hogy a lánynak barátja van, ezért nem jelenthet veszélyt rám. Így inkább azon gondolkoztam, hogy David pici húgicáját hogyan tüntessem el a képből.
Szép lassan össze is állt a tervem. Már csak a kivitelezést kellett valahogy megoldani...
David szemszög:
Abban bíztam, hogy ha végre hazatér a húgom, Alexa, akkor ismét sok időt töltünk el, mint régen. Azonban be kell látnom, hogy nagyot tévedtem. Már felnőtt és ha nem velem szeretné tölteni az idejét, akkor ebben nem akadályozhatom meg. Pedig szeretném, ha újra sikerülne közel kerülnünk egymáshoz. Régen minden titkunkat megosztottuk egymással, de ma már ez lehetetlen. Ahhoz túlságosan is eltávolodtunk egymástól.
Ha tudná a titkomat, most biztosan kinevetne. Nekem viszont éppenséggel nincs nevethetnékem emiatt. Sőt, inkább félek, mi lesz akkor, ha kiderül. De ugyanakkor nyomaszt is a tudat, hogy senkivel sem oszthatom meg. Ez pedig nem olyan típusú, mint mondjuk, hogy nem vettem csokit a húgomnak, pedig kért és inkább nem mondok semmit, nehogy eszébe jusson. Nem, ez annál sokkal rosszabb.
Többször megpróbáltam már elmondani Matthew-nak, de aztán az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Mégis hogyan lennék képes a szemébe nézni azután, hogy bevallok mindent? Képes lenne egyáltalán a közelemben maradni? Ő az egyetlen, akiben megbízom a húgomon kívül. Igaz, hogy Matthew sokak szerint egy teljesen megbízhatatlan idióta, akit a farka vezet, de ők nem ismerik. Valójában csak így próbálja felhívni magára a szülei figyelmét, akik magasról tesznek arra, mi van a fiúkkal. A csajok pedig éppen úgy kihasználják, mint Matthew őket.
Az viszont nem tudom, hogy inkább aggaszt vagy megnyugtat, hogy Matthew végre találkozott valakivel, aki talán komolyabban is felkeltette az érdeklődését. A baj csak az, hogy a lány nevén kívül semmit sem tud. Ez az Alina olyan, mintha egy szellem lenne. Egyszer feltűnik, utána pedig bottal ütheted a nyomát. Ez az egész fogadás pedig... Igazából nem tudom, mit gondoljak. Őszintén kíváncsi vagyok erre a lányra, mert már elég sokat hallottam róla. Akkor talán megérteném, hogy miért ilyen fontos Matthew-nak, hogy megtalálja.
A gondolataimból a telefonom csörgése rázott vissza a valóságba. Gyorsan megnéztem, ki keres. Adam volt az. Amióta ő volt a beugró unokatesó, azóta többször is találkoztunk és elég jóban vagyunk.
- Tudnánk találkozni? - Kérdezte kissé ingerülten. Ebből már tudhattam, hogy baj van. Ha fogadnom kellett volna, akkor azt mondtam volna, hogy megint a barátnőjével balhézott, akit egész véletlenül szintén Alina-nak hívnak.
Az a csaj nem normális, ha egy ilyen sráccal így bánik. Mert Adam tényleg szereti őt. Vagyis az elején tényleg szerette, de hogy most mit érezhet, fogalmam sincs. Ő is legalább annyira össze van zavarodva, mint én. És akárhogy próbálunk megoldást találni, sehogyan sem sikerül.
- Most éppen nincs semmi dolgom.
- Át tudnál jönni? Nincs itthon senki, úgyhogy nyugodtan tudunk beszélni.
- Éppenséggel nem tűnsz túl nyugodtan. - Jegyeztem meg, mire egy morgás volt a válasz a vonal másik végéről.
- Most akkor jössz vagy nem?
- Negyed óra és ott vagyok.
Köszönés nélkül letettem a telefont, majd felvettem a cipőmet, megkerestem a kulcsomat és már otthon sem voltam. Út közben azonban ismét elgondolkoztam. Ezúttal azonban azon, hogy miért futok rögtön, ha Adam-nek szüksége van rám. Mert ezt teszem minden egyes alkalommal. De ha nekem van szükségem rá, nem ér rá. Nem értem. De mindig azt mondogatom magamnak, hogy neki nehezebb ez a helyzet és időt kell adnom neki.
Amikor odaértem a házukhoz, megnyomtam a csengőt és szinte abban a pillanatban már nyílt is az ajtó.
- Végre itt vagy. - Mondta egy szerény mosollyal az arcán, miközben becsukta az ajtót.
- Mindig itt vagyok, ha szükséged van rám. - Válaszoltam szórakozottan, mire ő lassan megcsókolt.
